A békéért imádkozol gyermekem – mondja az Úr – nagyon dicséretes! Mondd csak, hajlandó lennél tenni is valamit a békéért?
Persze, Uram! Már tenném is, csak tudnám, hogy mit…
Vannak emberek a környezetedben, családodban, munkahelyeden, vagy régebbi barátaid között, akikkel évek óta nem állsz szóba, akiket elkerülsz, gyanakszol rájuk, vagy akár vádolod is őket. Ők pedig érzik neheztelésedet, ezért megmagyarázzák maguknak a hibáikat, és téged tartanak felelősnek a megromlott kapcsolatért. Megtennéd feléjük az első lépést? Hogy kiengesztelődj velük?
Hogy jön ez ide Uram? Minden embernek van kisebb-nagyobb nézeteltérése néhány társával. Igazad van, nekem is. Nem is vagyok erre büszke. De segítene az ártatlanok szenvedésén, megelőzné a szerencsétlenek halálát, ha én puszi pajtás lennék néhány lehetetlen alakkal?
Tudod, gyermekem, a te hatalmadban az áll, hogy hogyan vergődsz zöld ágra azokkal a testvéreiddel, akik a te életedet nehezítik meg. Mindenkinek van egy hatósugara, amin belül tud cselekedni. Ehelyett viszont arról álmodozol, hogy minek kellene történnie a hatósugaradon kívül… De látom, hogy ez nehéz téma. Mondd, miért fontos neked a béke?
Istenem, miért kérdezed ezt? Talán nem fontos? Vagy Neked nem fontos?
Hát csak szeretném megérteni pontosan, hogy mi is az, amiért imádkozol…
Már mondtam: Te látod legjobban a szenvedést. A kiskatona is csak élni szeretne, az anyák zokognak, szerencsétlen emberek tömegei veszítik el azt a keveset is, amit eddig nyújtott nekik az élet, és mindenki bizonytalanságban érzi magát, sokaknak nem jut majd étel, fűtőanyag, és sorolhatnám…
Gyermekem, gondolkoztál-e az elmúlt hónapokban, évtizedekben, hogy a saját kezeddel segíts a szenvedőkön, akik a közeledben vannak, vagy közösséget vállalj némiképp azokkal, akiknek nem jut elegendő ennivaló, akik fáznak, félelemben élnek, vagy más módon szenvednek? Vagy netalán a saját jólétedet, biztonságodat, utazásaidat és befektetéseidet tartod szem előtt? Nem baj, ha magadért akarsz imádkozni, csak nevezzük néven a dolgokat, legyünk őszinték egymáshoz… Tényleg a békéért szeretnél imádkozni?
Értem, Uram, amit mondasz, értem… Ismerlek már az Evangéliumból… Lehet, hogy csak önmagamért imádkozom, vagy nem sokat ér az imám, ha közben nem teszek semmit az embertársaimért. De mintha Te nem értenél engem. Mit számít az, amit én teszek, vagy nem teszek? Változtat ez a háború menetén? Hogy lesz itt béke és mikor? Hálás vagyok, hogy nálunk béke van. Neked vagyok hálás Uram! Ne haragudj, hogy megkérdezem, de Te mit teszel a békéért? Minket szeretsz, mert itt nincs háború? Nem szereted az ukránokat, az oroszokat Ezek keresztény nemzetek; de mások is, akik gyilkolják egymást, ők is emberek! Te emberré lettél, tudod mit jelent félni, menekülni, éhezni, szenvedni, meghalni…
Megostoroznak, keresztre feszítenek ma is. Egymást marcangolva engem tépnek széjjel. Egymást gyilkolva engem ölnek meg. Én robbanok fel az aknákon, én hörgök végsőt a futóárkokban. Ó, háborúk földje, óriási kereszt, melyre minden nap újra felszegeznek az emberek.
Nem tudnád valahogy leállítani ezt Uram? Mi mindenhatónak tartunk Téged…
Tudod, fiam, szabad lények vagytok. Neked is van egy hatóköröd, amin belül csak te cselekedhetsz. Ha nem teszed, helyetted nem teszi meg senki. Én is csak addig mehetek, ameddig az emberek megengedik nekem. Most épp téged kérlellek, hogy tedd meg, amit te tehetsz. A Getszemáni-kertben vagyunk. Maradj itt és virrasszál velem…
(Mária Rádió)
