Javában dúlt a Nagy Háború, amikor 1915. július 19-én báró lilienbergi Abele Ferenc vezérkari őrnagy levelet írt gróf Tisza István miniszterelnöknek, amelyben kérte, hogy „az országgyűlés már most hozzon egy törvényt, amellyel az állam minden községben egy szép kőemléket állít, amelyekre az elesett hőseit névszerint bevési.”
E törvény értelmében minden magyarországi település köteles volt anyagi tehetsége szerint „méltó emléken” megörökíteni mindazok nevét, akik lakosai közül életüket adták „királyért és hazáért”.
Budaörs lakossága 1925. július 26–án, vasárnap emelt emlékművet 268 hősi halottja emlékére. A négy oldalán elhelyezett márvány emléktáblák a galíciai és az olasz fronton hősi halált haltak nevét őrzik. Jól jellemzi a lakosság akkori nemzetiségi összetételét, hogy az elesettek között csupán egy-két magyar név olvasható.
Az alkotást Pásztor János, korának elismert szobrászművésze készítette. Az avatáson jelen volt József főherceg, Vass József helyettes miniszterelnök, Preszly Elemér, Pest vármegye főispánja, és dr. Agorasztó Tivadar alispán.
A 2. világháborús emlékművet 1992-ben avatták fel, az Úrnapján. Létrehozását Feldhoffer András szorgalmazta.A 485 elesett nevét és adatait egy kis szürke fedelű füzetben őrzik a Heimatmuseumban.
Valamennyi név egy-egy sajátos tragédia.
Berger Mátyásról megtudhatjuk, hogy Budaörsön született, 1922. 10. 16-án. Lakhelye: Baross utca Szülei: Berger Mihály és Schweitzer Teréz. 1944 novemberében eltűnt Lengyelországban. Mindössze 22 éves volt. Testvére közvetlenül utána következik a sorban – ő egy évvel korábban, 1943 januárjában a Don-kanyarban veszett oda nyomtalanul. Megsebesült? Megfagyott? Egy pillanat alatt végzett vele egy lövés, vagy sokáig szenvedett? Ki tudja?! Volt mellette valaki, aki lefogta a szemét? Mi lehetett az utolsó gondolata oly messze a hazájától, szülőföldjétől?
Húsznál is több azoknak az elesett fiataloknak a száma, akik 1927-ben születtek, abban az időben még szinte gyerekek, alig nőttek ki a gyermekkorból. Táncolni mehettek volna a bálokba, párt választani, utódokat nemzeni és felnevelni őket, metszeni a domboldalak szőlőskertjeiben, gondoskodni idősödő szüleikről, ehelyett fagyos lövészárkokban elvéreztek, és jeltelen tömegsírokba dobták fiatal testüket. A hozzátartozóknak még több fájdalmat jelentett, hogy nem róhatták le kegyeletüket a sírjuknál.
Nem mindenkinek lehet tudni azonban az elhalálozás helyét. Bader András, Fleischmann Ferenc, Kreisz Antal – „Vermisst” – azaz eltűnt. Hol, mikor? Nem tudta senki. Néhány eltűnt személynél azonban ott áll az utolsó hír. Bradl János, aki a Máriavölgyben lakott, szintén eltűnt, 1944 karácsonyán látták utoljára. Alig élt 18 évet. A 24 éves Deigner József 1944-ben Sztálingrádnál tűnt el. Frankné Hauser Róza hiába várta haza 19 éves fiát
A Ganter szülők két fiúkat gyászolták – Antal és Péter ugyanakkor és ugyanott, 1943-ban a Don kanyarban tűntek el.
A Wéber-Helly családban a 46 éves apát és a 22 éves fiát is elvitték katonának. Az apa Budapest ostrománál tűnt el 1944 decemberében, a fiú 1943-ban elesett a keleti-fronton.
Bokorné Winkler Anna 1944 karácsonyán, a front alatt, minden veszéllyel dacolva, Soroksáron meglátogatta 18 éves katonafiát, Józsefet. Remélték, amikor utoljára átölelték egymást, hogy hamarosan újra találkoznak. Azután többé semmi hírt nem kapott az anya a fiáról.
Csulits János és felesége Szattelberger Mária három fiukat gyászolták életük végéig. János (született: 1916) tüdőgyulladásban halt meg egy szibériai hadifogolytáborban. József (született: 1918) eltűnt a háború alatt, Ferenc (született: 1924) elesett Ukrajnában….Három hősi halott egy családban!
Milyen végtelen fájdalmat kellett elviselnie annak az édesanyának, akinek húsz éves fia a Soroksár térségében dúló ádáz harcban halálos lövést kapott és anyja egy kis kézikocsival hazahozta drága halottját, hogy budaörsi földben nyughasson.
Emlékezzünk rájuk.
s.k
