Felidézzük a fiatal szakemberek akkori beszámolóját:
„Faggatjuk, kérdezzük a két fiatal pszichológusnőt, Szegletes Saroltot és Szilvás Nórát, akik öt hetet töltöttek egyhuzamban a szerencsétlenség helyszínén, de azóta is, öt hónapja is, két hetente visszajárnak.
Alig tudják, miről is beszéljenek inkább, hiszen a megélt tapasztalat, a rengeteg „élmény” olyan gazdag, tele vannak vele. Egyszer majd le kell tisztulnia, egyszer majd írni is kellene erről, akár tudományosan is.
Álljon itt tehát csak néhány felvillanó történet, gondolat, amelyet megrendülve hallgatunk:
– Kolontár egy nagy közösség. Volt, aki azonnal rohant a bajbajutottak megsegítésére és volt, aki ezért az életével fizetett. Volt, aki azóta is azon rágódik, neki is menni kellett volna, legyőzve félelmét. A túlélők bűntudata továbbél …
– Sokuknak semmije sem maradt, csak az a ruha, ami éppen rajtuk volt. Ilyenkor felborul a lelki egyensúly, a jövőkép bizonytalanná válik. Meg kell találni a belső erőforrásokat és mozgósítani őket. Ehhez kell az értő segítség …
– Megjelentek azok a gondolatok, hogy a rosszban is lehet pici jót találni, ebbe lehet kapaszkodni. A legtöbben nem estek kétségbe:
Utólag hálát adtak az Úrnak, hogy a tragédia olyan napszakban történt, du. fél 1-kor, amikor már nem dolgoztak a földeken, a gyerekek bejöttek az udvarokból, sokan dolgozni mentek, így nem voltak otthon …
Aki korábban halastavat ásott, most örült egykori ötletének, hiszen az is felfogott valamit a halálos áradatból …
A gyerekek élvezték a tévés szereplést és egy tanítónő nem győzött örülni a sok-sok játéknak, eszköznek, amit adományokból kaptak…
– A lúgos, maró iszap hatása csak néhány nap múlva jelentkezett, a gyógyulás ennél sokkal hosszantartóbb kínszenvedéssel járt. Aki segítőként, mentőként szerezte sebeit, sokkal könnyebben viselte, szinte nem is törődött vele, mint az, aki csak elszenvedte …
– A fiatal pszichológusok fordított helyzetben voltak, mint szokásos: hiszen nem őket keresték meg, hanem ők mentek, kutatták, kinek lenne rájuk szüksége. Eleinte sokan elutasították őket, de látva, hogy ők nem mennek el néhány nap múlva, hanem maradnak és tartósan számíthatnak rájuk, az emberek kinyíltak és ma már barátként, fontos segítőként fogadják őket.
– Az országos segítség nagyon jólesett mindenkinek, de miután ‘lecsengett a szenzáció” és az újságok is másról írtak már, attól még a problémák nagy része megmaradt és talán mindig is meglesz. Rémálmok gyötrik továbbra is főleg azokat, akik a házukba rekedve várták a bizonytalan végkifejletet…
– És egy csodálatos hír a végére: a Mária-kút gyógyító hatású forrásvize, pedig elérte az ár, tiszta maradt….”
(Az előadás 2011. márciusában volt a Mindszenty Iskolában, Budaörsön.)
A helperek azóta is dolgoznak: ott vannak fesztiválokon, elsősegélyt nyújtanak. Így vall magáról az egyesület:
A Helperek Önkéntes Segítők Egyesülete közel 25 éve nyújt teljes körű egészségügyi biztosítást és drogprevenciót Magyarország legnagyobb zenei fesztiváljain (VOLT, Balaton Sound, Sziget, Strand, B. My Lake), emellett számos sport- és kulturális eseményen is jelen vagyunk.
A kis kitérő után vissza a helyszínre: tíz év után kevés látható nyom mutatja a katasztrófát, csak a lelki trauma gyógyul lassan. Devecseren évről évre megemlékezést és fáklyás felvonulást tartanak a tragédia napján.
SzK
