Akkoriban még készültünk a gyerekekkel a Nagy Októberi Forradalom évfordulójára, és április 4-re. Meséltünk a gyerekeknek a kedves Lenin bácsiról és az Auróra cirkálóról. Piros zászlócskákat ragasztottunk április 4.-e ünnepére, és a közös megemlékezésen lelkesen szavalták a kicsinyeink a „Megy az úton a katona…” című verset. A vége így hangzik: „gonoszoknak odavág, dirr-durr odavág”. Mindig volt olyan óvodásunk, aki így mondta: oroszoknak odavág…dirr-durr odavág. Persze, kijavítottuk.
Nem szerettem a harcias verseket, dalokat, ezért inkább az „Áll egy ifjú nyírfa a réten.” című kedves, orosz népdalt tanítottam meg nekik és azt adtuk elő a közös ünneplés alkalmával, furulya-kíséretemmel.
Nem piros zászlókat készítettünk április 4-re, hanem kéket. És még egy fehér galambocskát is ragasztottunk rá , a béke szimbólumát.
Mint szakszervezetis, azt a feladatot kaptam, hogy havonta küldjek hangulatjelentést, hogy mi történik az oviban. De ezenkívül más tudnivalóval nem láttak el.
Én meg szorgalmasan megírtam, hogy mit és hogyan ünnepeltünk, hogy kék zászlót lobogtattak a gyerekek, hogy merre kirándultunk…szóval, hogy mi történt az óvodánkban.
Egy idő után szóltak, hogy nem kell már küldenem a hangulatjelentéseket.
Majd csak évek múltán jöttem rá, hogy mi is lett volna a feladatom. Amikor arról olvastam, hogy voltak ügynökök, besúgók, az élet minden területén ott voltak és jelentettek, akkor döbbentem rá, hogy tőlem is azt várták.
Ma már az ügynöklisták kutathatók a levéltárakban.
Így utólag visszagondolva: biztos vagyok benne, hogy semmiképp nem mártottam volna be a munkatársnőimet.
s.k.
