Elfeledett karácsonyi szokások az étkezéshez kapcsolódva
Szinte minden háznál kalácsot, bőséget adó lencsét, babot és mákos ételeket tálalt fel a háziasszony. A vacsorát mézes ostyával indították, minden ételnek fontos jelentése volt, a kenyér fogyasztásától remélték, hogy egész évben jut majd belőle az asztalra. Az ételek száma és sorrendje is kötött volt.
Egy szép, hibátlan almát a családfő vágott fel annyi részre, ahányan az asztalnál ültek és abból mindenki kapott. Ezzel azt remélték, hogy a következő évben is így, együtt lesznek.
Amellett, hogy fontos volt a mit eszünk kérdés, legalább ennyire meghatározó volt a hogyan is. Az asszonyoknak tilos volt a vacsora végéig felállni az asztaltól, különben „nem ül majd jól a kotlós tyúk a következő évben”. Tilos volt az asztalra könyökölni, aki ezt megszegte, az kelésekkel és csirkéi „nyomorultságával” számolhatott. Fontos szerepe volt a terítésnek, különösen az abrosznak. A paraszti asztalon általában nem kapott helyet abrosz, na de karácsonykor nem is akármilyen került fel: fehér abroszt terítettek, ami következő évben vető- vagy sütőabroszként szolgált, bőséges termést vagy tápláló kenyeret adva.
Betlehem a Templom téren 2023-ban
A betlehemezés is egy már-már elfeledőben lévő karácsonyi szokás
Bár azért a betlehemezésre sokan emlékeznek, ez is egy olyan szokás, ami már egyre inkább kikopó félben van. Én már régen találkoztam betlehemes gyerekekkel , pedig gyerekkoromban még én is szerepeltem ilyenben. A betlehemezés egyébként a legismertebb és legelterjedtebb karácsonyi népszokások közé tartozik, melynek középpontjában a betlehemi pásztorok párbeszédes, énekes játéka áll, amely a három pásztor, köztük a nagyothalló öreg tréfás párbeszédére épül. Hagyományőrző óvodákban – Budaörsön is – még megörvendeztetik napjainkban is a szülőket, nagyszülőket a gyerekek.
Betlehemezés a Pagony óvodában, 2022-ben.
A kántálás egy tényleg elfeledett karácsonyi szokás
De nemcsak a betlehemezés az egyetlen zenés karácsonyhoz köthető népszokás. Karácsony táján, gyakran már az adventi időszakban is házról házra jártak a kántálók, akik ünnep gondolatkörét felidéző énekekhez gyakran kapcsolódtak köszöntők, jókívánságok, rigmusok, prózai szövegek segítségével teremtettek ünnepi hangulatot.
Regölés
A regölés is egy régi karácsonyi szokás, ami karácsony másnapján, 26-án indult, és egészen újév első napjáig tartott. Lényege, hogy ezen a napon a regősök különféle énekeket adtak elő, és jókívánságokat mondtak a ház lakóinak, valamiféle kis adomány reményében.
Mendikálás
A mendikálás sok ponton hasonlít a regöléshez, szintén karácsonyi üdvözletekkel, dalokkal jártak körbe e címszó alatt, azonban ez esetben gyerekek kisebb nagyobb csoportban, akik szintén valami adományt, ajándékot reméltek.
Borszentelés egy újabb elfeledett karácsonyi szokás
A karácsonynak régen tényleg nagy jelentősége volt, nagyon sok babona köthető ide. Természetesen nemcsak étkek terén, hanem az italok terén is van ide fűződő szokás. Karácsony után, december 27-én, Szent János napján szokás volt a bor megáldása. Ennek a megáldott bornak persze mágikus hatás tulajdonítottak, jó volt ez a betegek gyógyítására is többek között, illetve különleges alkalmakra. A Szent János-napi borszentelés egyházi magyarázat szerint azt jelenti, hogy ha a hívő buzgó imával veszi magához a nedűt, akkor az megóvja a testi és a lelki bajoktól, az utazás alkalmával fenyegető veszedelmektől, az ördög kísértéseitől.
A bortermelő vidékeken a szőlősgazdák egy kis üveg bort visznek a templomba, majd a megszentelt borból a pincében minden hordóba öntenek egy keveset, hogy ne romoljon meg a hegy leve. A szentelt bort a népi gyógyászatban is alkalmazzák, főként torokfájás esetén.
Forrás: Magyarországom
s.k.
