Tavaly, amikor május elseje vasárnapra esett, mindössze annyi történt, hogy a szolidan alkoholista, karrierjét egykoron KISZ-titkárként építgető Gyurcsány Ferenc, a KISZ KB kulturális osztályán cenzorként anno elévülhetetlen érdemeket szerzett Lendvai Ildikóval és még néhány öreg kommunistával összehajolt egy pörkölt felett, megittak együtt pár üveg sört, elméláztak kicsit a dicső mozgalmi múlton, majd hazamentek.
Az idén aztán még ez is elmaradt, bár Hiller István vagy Komjáthi Imre vagy valaki más, senki által nem ismert szocialista politikus részvételével állítólag az idén is volt valami majálisféle a Városligetben, amit még a Telex újságírója is borzasztóan cikinek tartott, és amibe csak a bikiniben tengerben lovagló, majd élő rúzsreklámként szédületes karriert befutó Tüttő Kata vitt némi színt.
Az egész nem érdemelne egyetlen mondatot sem, ha valamilyen rejtélyes okból kifolyólag május elseje nem piros betűs ünnepként szerepelne a naptárban. De úgy szerepel, ami egyrészt az Antall-kormány, másrészt az immáron ötödik Orbán-kormány mulasztása, akik ahelyett, hogy március huszonegyedikével, április negyedikével, és sok más, hasonló szeméttel együtt május elsejét is a kukába hajították volna, valamilyen érthetetlen okból kifolyólag megtartották azt ünnepnek.
Ezen mulasztásokból kifolyólag (is) sok helyen komoly zavar van a fejekben – és nem csak a Városligetben.
Nem egy önkormányzat polgármestere érzi úgy, hogy május elsején mindenképpen fel kell lobogóznia a települését magyar, és adott esetben települési zászlókkal. Mintha május elsejének bármi köze lenne akár a magyarsághoz, akár a Kárpát-medence bármely településéhez. A lelkesebbje uniós zászlókat is aggat ilyenkor a lámpaoszlopokra, ugyanoda, ahol korábban vörös zászlók lengedeztek.
Illetve nem pontosan ugyanoda, mert a kétezres évek elején azokat a lámpaoszlopokat valamilyen közvilágítási korszerűsítésnek hazudott nyugati pénzlenyúló akcióban már lecserélték, amit természetesen az önkormányzat fizetett, persze egy hitelkonstrukció közbeiktatásával, hogy ne csak az akkor még külföldi kézben lévő áramszolgáltatók, hanem a szintén külföldi kézben lévő pénzintézetek is kereshessenek egy kis pénzt rajtunk. Azóta – hála az Orbán-kormányok politikájának – az áramszolgáltatók is magyar kézbe kerültek, a pénzintézeti szektorban is legalább 50 százalék már a magyar tulajdon aránya, május elseje azonban minden változást túlélve, szívósan kitart, és továbbra is piros betűs ünnepként virít a naptárban.
1990 előtt ezen csak szitkozódtunk vagy éppen röhögtünk, ki-ki a vérmérséklete szerint, és elneveztük május elsejét a kikelet és a hazaszeretet ünnepének, ami annyit jelentett, hogy mindenkinek ki kellett vonulnia, miközben mindenki haza szeretett volna menni.
1990 óta azonban a szitkozódást és a röhögést felváltotta az értetlenség és a kényelmetlen feszengés érzése, bár azért a röhögés is megmaradt valamelyest. Különösen jól mulattunk például tavaly, amikor a kétharmados választási zakó után láttuk a XV. kerületi önkormányzat majálisát, az MSZP és a DK asztalával, az asztaloknál pedig Gyurcsány Ferenccel és Lendvai Ildikóval. És az idén sem volt rossz a Hiller–Komjáthi–Tüttő produkció.
A röhögés mellett azonban újra meg újra feltesszük a kérdést: mi a fészkes fenéért ünnep nekünk május elseje? Hogyan szerepelhet egy lapon március 15-ével, augusztus 20-ával, október 23-ával, vagy éppen karácsonnyal, húsvéttal, pünkösddel?
Persze, tisztában vagyunk a tényekkel. Tudjuk, hogy 1886. május 1-jén munkástüntetés volt Chicagóban, ahol a szocialistáktól az anarchistákig terjedő baloldal teljes egyetértésben forgatta fel a város rendjét, amely zűrzavarban több munkást agyonlőttek. Az már kevésbé közismert, hogy a tömegbe lövést az provokálta ki, hogy baloldali aktivisták bombát dobtak a rendőrökre, és a bombák hét rendőrt megöltek.
Összességében a legkevésbé sem indokolt, hogy május elseje Magyarországon ünnep legyen.
Itt lenne tehát az idő, hogy végleg töröljük az ünnepeink közül, és legyen egy ugyanolyan szürke hétköznap, mint amilyen szürkék a XV. kerületi önkormányzat majálisán a tavalyi évben szomorúan pörköltöző munkásmozgalmi múmiák és párttitkár-reinkarnációk, vagy az idén a Hiller–Komjáthi-duó voltak. A munkásmozgalmi blabla helyett május első napjaiban örüljünk inkább a tavasznak, és május elseje helyett minden évben május első hétfője legyen munkaszüneti nap, mindenféle munkásmozgalmi sallang nélkül, ahogyan ez például az Egyesült Királyságban működik.
R. V.
Forrás: INTERNET
