A piros–fehér–zöld zászló és a magyar címer évszázadok óta jelképezi szabadságunkat, kitartásunkat és nemzeti összetartozásunkat.
1848 tavaszán a magyar nemzet kiállt a szabadságért és a függetlenségért. Ekkor vált hivatalosan is nemzeti jelképünkké a trikolór zászló, amely azóta is minden magyar számára a hazaszeretet és az összetartozás jelképe.
A magyar címer – az Árpád-sávokkal, a kettős kereszttel és a Szent Koronával – államiságunk több mint ezeréves történetét hordozza.
Valamennyien tisztelettel gondolunk mindazokra, akik küzdöttek hazánk szabadságáért, és büszkén tekintünk nemzeti jelképeinkre, amelyek múltunkat, jelenünket és jövőnket egyaránt összekötik.
Valamikor, évtizedekkel ezelőtt , március 15-én a legtöbb házon ott lobogott a nemzetiszínű zászló. Nagy kár, hogy ez a szokás már-már kihalt.
Kosztolányi Dezső: ZÁSZLÓ
Csak bot és vászon,
de nem bot és vászon,
hanem zászló.
Mindig beszél.
Mindig lobog.
Mindig lázas.
Mindig önkívületben van
az utca fölött,
föllengő magasan
egész az égben
s hirdet valamit
rajongva.
Ha már megszokták és rá se figyelnek,
ha alszanak is,
éjjel és nappal,
úgyhogy egészen lesoványodott,
s áll, mint egy vézna, apostoli szónok
a háztető ormán,
egyedül,
birkózva a csönddel és a viharral,
haszontalanul és egyre fönségesebben,
lobog,
beszél.
Lelkem, te is, te is –
ne bot és vászon –
légy zászló.
1925
s.k.
