Csak te tudod, mi van belül,
mi az mit mutatsz magadból,
ami arcodra kiül.
Mert úgy ítélnek, amit mutatsz,
és nem a valót, az igazat,
az csak a mélyben marad.
Ha fáj, az csak tiéd,
már másé a mosoly,
az arcodra kilép,
de szíved belül kolompol.
Gyomrod görcsben, torkod szorít,
de arcodon ott a grimasz,
lelked régóta vonyít,
mosolyod mégsem igaz.
Álca az életünk, születésünk óta,
mint pillangóék, kukacként kezdünk,
kicsit bábozunk, s ha üt az óra,
lepkeként a fény lesz a vesztünk.
Arcunkon bájmosoly, vakszolt a frizura,
kifestve szájunk és szemünk,
robbanásig feszült idegünk, megöl a tortúra,
de a világnak így jól megfelelünk.
Így szeretnek minket, ha mindent magunkra kenünk,
azt látják, de a fájdalomtól megszakad a lelkünk.
Marosi Károly
2020. 06. 11.
Ma is esik, már Medárd óta,
víz csattan a fekete köveken,
ránk hozza más mocskát,
nem mos, nem öblít, csak freccsen,
siet, hogy elérje a csatornát.
A levél meghajlik a nehéz cseppek alatt,
a nektárbolt ajtaja lassan csukódik,
nem járnak a méhek, a munka holnapra marad,
eresz menedékén a fecske megnyugszik,
a kutya is ritkábban ugat.
Minden elpihen, marad a vackán,
csak a giliszta csúszik az útra,
elhagyta beázott otthonát,
valami száraz után kutat.
Marosi Károly
2020. 06. 13.
A zebránál állt, sárga, sildes sapkában,
haján koszlott volt a napfény,
használt kenyér a markában,
suttogta: az élet szép.
Áll és lesi a forgalmat, átmenne az úton,
csillogott a Nap, és kék az ég,
mormogta maga elé folyton,
hogy ma az élet is szép.
Nagyot lép, halad a zöld felé,
de már ma oda nem ér,
fekete csoda vágtat belé,
neki már nem szép az élet.
Dobozba rakták, hiába volt a kék ég,
hiába volt kezében falat,
hiába volt túloldalt a remény,
a szép élet vágyálom maradt.
Marosi Károly
2020. 03. 11.
Hiába nézel, körbevesz a jelen,
előre mész, ott is, amerre látsz távol,
mindenhol a ma van, keleten
sőt nyugaton, bárhol.
Gondolatban tudsz előre menni,
mit akarsz majd idővel megtenni,
új helyeket járhatsz be majd
de fizikailag helyben maradsz.
Amit már megéltél az a múlt, tanulj
belőle, rontottad, épültél, okulj!
Nem tudod levetni, mint egy rongy kabátot
viszed magaddal, mint egy jó barátot.
Éld a napodat oly szeretettel,
ne feledd, hogy te akartad,
kívántad kerek szemmel,
és jövőd is olyan lesz magadnak.
Mindig csak a mai napot éld túl,
a malac is csak a mának túr,
jövődet a múltra építed
ne rontsd el, ezt kérheted.
Marosi Károly
2020. 03. 21.
