Élt egyszer egy Márton nevű fiatalember a hajdani Római Birodalom területén, Saváriában, a mai Szombathelyen. Kr. utáni 316-os vagy 317-es évben született. Családja jómódú volt, de szülei pogányok voltak. Apja katonatisztként szolgált, jutalomból Itáliában kapott birtokot, a család ezért telepedett le Itáliában. Gyermekként Ticinumban nevelkedett. 12 évesen úgy döntött, felveszi a keresztény vallást. Szülei ezt nem nézték jó szemmel. 15 évesen apja akaratára belépett a hadseregbe, fiatal kora miatt négy évig egy gyakorló csapatnál szolgált, tizenkilenc évesen lett valódi katona.
A feljegyzések megemlítik segítőkészségét, jóindulatát. Egy este nélkülöző koldussal találkozott, akit rablók fosztottak ki és vertek meg. Köpenyét kardjával kettévágta, egyik felét a koldus vállára borította. Álmában Jézus megjelent és elmondta, hogy a koldusnak adott köpenydarabbal őt mentette meg a hidegtől. Ennek az álomnak a hatására 339-ben megkeresztelkedett és egész életét az egyháznak szentelte. 371-ben Mártont Tours püspökévé választották meg, ő azonban tiltakozott megválasztása ellen. A legenda szerint egy liba ólban próbált elrejtőzni, de a ludak elárulták gágogásukkal.
A népszokások Szt.Márton püspököt a liba torral hozzák összefüggésbe. Ilyenkor számos helyen vidám felvonulásokat tartanak, vásárokat rendeznek, ahonnan nem hiányozhat a libasült sem. A mulatozás közben csak kevesen gondolnak St.Márton püspökre, aki egész életében fontos hittérítő munkát végzett, a pogány falvak nagy részét megtérítve a keresztény hitre. Életét csodák, gyógyulások kísérték, ezért is emelték a szentek közé.. Munkáját haláláig kitartóan végezte, végül 397 november 8-án halt meg.
Források nyomán: Major Edit
