Utána is néztem gyorsan – az információ megnyugtató volt:
A kék fadongó (Xylocopa violacea) Európa egyik legnagyobb termetű méhfaja. Nemcsak Európában, hanem Ázsiában is őshonos. A Xylocopa nemzetség legtöbb fajához hasonlóan a kék fadongó is korhadó fákba készíti fészkét. Sokakat megrémisztő külleme és mérete ellenére viszonylag szelíd állat, nem különösebben agresszív, csak akkor támad, ha kényszerítve van.
A kék fadongó elterjedési területe Európától Kína középső részéig húzódik, a 30. szélességi foktól északra. India északi területein is előfordul. Nyugat-Európában a faj terjeszkedik. 2006-ban a Brit-szigeteken is megjelent.
A kék fadongó egyedei áprilisban vagy májusban jönnek elő a fák törzséből. Késő tavasszal és kora nyáron a kék fadongó párt keres magának, illetve megfelelő fészkelőhelyet. Párzás után a nőstények alagutakat ásnak korhadó fák törzsébe, vagy régebbi járatokat keresnek fel. Innen származik a faj neve is. Más magányos méhfajokhoz hasonlóan a nőstény egyedül készíti el fészkét. A petéket egymás melletti cellákba rakja, majd mindegyik mellé pollent hord. A kikelő lárvák azután ebből táplálkoznak. A kifejlett egyedek késő nyáron jönnek elő. Ezek a hideg évszakban áttelelnek, majd tavasszal a ciklus újrakezdődik. (wikipedia)
A kék fadongónak esze ágában sincs bántani minket, békésen eldöngicsél, ha nem piszkáljuk, nem bántjuk. Illetve ha számára zavaró közelségbe kerülünk a bölcsődéjéhez, akkor mérgesen zümmöghet, de még ekkor sem lesz agresszív. Csípés akkor fordulhat elő – hiszen azért neki is van fullánkja –, ha véletlenül megfogjuk mondjuk egy virágon. Az eredmény egy darázscsípéshez hasonló „élmény” lesz, fájhat és dagadhat, és azoknak kell nagyon vigyázni vele, akik allergiások rá.
Összességében egy gyönyörű és egyben nagyon hasznos rovar a kék fadongó, hiszen komoly segítséget jelent a virágok beporzásában. (turistamagazin.hu)
Szk
