Nem aggódtam, mert nővérem már oltakozott a családorvosunknál. Semmi mellékhatást nem tapasztalt. Sőt, a folyamatos vállfájása elmúlt. Ezt a oltásnak tulajdonítja.
„Oltakozik (az orvosi szlengben) beoltatja magát” Ez az új kifejezést Balázs Géza már 2019-ben szótározta az Édes Anyanyelvünk Új szavak, szólások című rovatában. A helyesírás-javító még egyelőre aláhúzza.
Mint az egész járvány körül, így az oltás kapcsán is egymással homlokegyenest eltérő vélemények keringenek az interneten. Ha A-tól Z-ig rangsorolnám az állásfoglalásokat, akkor A: nincs is vírus – Z- mind meghalunk.
Különböző nézetekből gyűjtöttem néhányat. Minek beoltatni magunkat, amikor nincs is vírus. Többen meghalnak rákban, mint a vírusban. Többen meghaltak influenzában, mint a covidban. Csak a hiszékeny embereket hülyítik. A járványügyi adatokat manipulálják, hogy félelemben tarthassák az embereket. Többen halnak meg- csak letagadják. Kevesebben halnak meg, de letagadják. Az oltóanyag lassan ölő méreg. (Minek is kell nekem az interneten kommenteket olvasni???) Az oltás mellékhatása 20 év múlva halálos is lehet. Minek hordani a maszkot, amikor nem ér semmit? A vírus átfér a maszkon, de a levegő nem. Miért nem szigorítottak már előbb? Miért hoztak ilyen későn szigorításokat? Éhen fogunk halni! A gyógyszeripar egy nagy maffia. Valakiknek jó üzlet ez a járvány. (Ez biztos!) Ki akarják irtani a lakosságot. (Sírjak vagy nevessek?) Chipet ültetnek be az emberekbe, amellyel nyomon követhetőek leszünk……..(uhh…)
A politikai töltetű bejegyzéseknek se szeri – se száma. Bezzeg Szlovákiában…..stb. (Mégsem vált be az általános tesztelés. Szegény szlovákok)
Ha valaki ellenkező véleményt közölt, arra kocsmai stílusban rátámadtak.
Ismerőseim közül néhányan komolyan aggódtak.-Nehogy beoltasd magad! Annak beláthatatlan következményei lehetnek. Más: -Nehogy a kínait vagy az oroszt adasd be.
-Bánom is én, hogy mit adnak be, csak ártson! – próbáltam humorosra venni a témát.
-Anyu, ez nem vicces! – szólt rám mérgesen a lányom.
Lehet, hogy igaza van, pedig én annak szántam.
Unokaöcsém elvégezte az Orvostudományi Egyetemet. Ő érthetően elmagyarázta, hogy mi a különbség a nyugati és a keleti oltóanyagok között. Röviden: a kínai vakcina elölt vírusrészecskéket tartalmaz, ezek segítségével készíti fel a vírussal szembeni harcra a szervezet immunrendszerét.
Gondoljunk csak bele, mi lenne napjainkban a védőoltások nélkül! (Ne feledjük: ahol nem áll rendelkezésre a védőoltás, ott napjainkban is világszerte minden évben milliók halnak meg fertőző betegségekben.) Még mindig tizedelné a gyermekeket a félelmetes torokgyík, szamárköhögés, a tuberkulózis, a vörheny, stb. Sokan nem kapták meg időben az 50-es években a Sabin-cseppeket, ezért áldozatul estek a járványos gyermekbénulás okozta egészségkárosodásnak.
Idős asszonyok mesélték, hogy milyen rettenetes volt átélni, amikor a kis csecsemőjüket látták a torokgyíkban fuldokolni, haldokolni. Édesanyám testvére – a „Kisjóska” , ahogy mindig emlegették a családban, tüdőgyulladásban halt meg a mama karjaiban. Abban az időben még nem vált elérhetővé a Fleming által kifejlesztett penicillin.
Felbecsülhetetlen, hány százmillió ember életét és egészségét mentették már meg idáig a védőoltások. Kifejlesztésük az orvostudomány legnagyobb hatású vívmánya. Manapság mégis sokan ódzkodnak tőle, különféle ideológiákat gyártva. Még súlyosabb a morális felelősségünk, amikor a gyermekeink ügyében döntünk.
Kicsit elkalandoztam napjaink problémáitól. Közeledett a szombati oltás napja. Már nagyon vártam. A gyerekeim megígérték, hogy újból találkozhatok az unokáimmal, ha oltott vagyok. Nem őket, hanem engem féltettek a fertőzéstől.
Akkor robbant egy újabb „bomba”. Futótűzként terjedt a neten: káoszba fulladt a hétvégi oltás. Ne menjen senki, mert nem kapja meg a szurit, legfeljebb beöntést! (Na, ez sem vicces)
Még jó, hogy nem hallgattam a huhogókra.
A megjelölt időben rendben megkaptam és még aznap közepesen nehéz túrát tettem a budaörsi hegyekben. (Lehet, hogy a kitűnő erőnlétet a vakcinának köszönhettem?)
Már nagyon várom, hogy megkapjam a másodikat is.
s.k.
