Egy névtelen levél érkezett szerkesztőségünkbe, melynek írója arra hívta fel a figyelmünket, hogy „a Galántai Kodály Zoltán Gimnázium diákjairól olyan rangsorolási lista került nyilvánosságra, amelyben különféle sértő kategóriákba sorolták a diákokat. A legszélsőségesebb kategóriák között található a Wife (feleség) és az Unrapeable (erőszakolhatatlan), emellett a kys (kill yourself – öld meg magad) kifejezés is szerepel, amely egyértelműen bántó és életveszélyes üzenetet közvetít.
Több diák is félelemmel jár iskolába, mert tartanak a társaik véleményétől és a megszégyenítéstől.” A levél írója szerint azért fontos nyilvánosságra hozni ezt a témát, mert fel kell hívni a figyelmét a diákoknak arra, hogy az ilyen cselekedetek nagyony csúnya, durva és veszélyes reakciót válthatnak ki valamelyik megszégyenített társukból, hiszen lehetnek köztük olyanok, akik számára ez nem egy jó vicc, amin egy nagyot nevetünk, hanem olyan nem várt reakciót válthat ki, ami még inkább erősítheti az egyébként is jelen lévő szorongást és haragot benne. Redkívül fontos tudatosítani bennük azt is, hogy a tetteiknek következménye lehet.
Ártatlan szórakozás?
Megkérdeztük az intézmény igazgatóját, Marsall Jánost az esettel kapcsolatban. Megerősítette, valóban készült egy lista a diákokról a TierMaker alkalmazásban, amelyet négy diák készített szórakozásból, egy ötödik diáktársuk pedig továbbküldte. „Egy héttagú zárt csoportban osztották meg egymással az iskolatársaikról készült képeket, amelyek más zárt csoportokban terjedtek tovább. A diákok ezeket a kategóriákat nem maguktól találták ki, sajnos az internet adta nekik ezeket a lehetőségeket. A tinédzserek szerint ártatlan szórakozásáról volt szó, ami rosszul sült el.
Nyilvánosan nem hozzáférhető a besorolás, kizárólag ezekben a zárt csoportokban terjedt szét. A készítők nem akarták ezt nyilvánosságra hozni” – mondta a gimnázium igazgatója. Hangsúlyozta, a lista készítőit az iskola felszólította, hogy kérjenek bocsánatot azoktól a diákoktól, akiknek a képét felhasználták és magyarázzák el nekik, hogy semmiféle rossz szándék nem volt mögötte, senkit sem akartak kigúnyolni, megsérteni. Az érintetteknek el kell tüntetniük a fotókat az összes felületről, ahol azok megjelentek, és a pedagógustanács előtt is kell felelniük a tettükért.
Marsall János úgy véli, az öt diáknak nagyobb büntetés az, hogy szembenézzenek azokkal, akiket esetleg megsértettek azzal, hogy negatívan soroltak be valamelyik kategóriába. Aznap, amikor eljutott az a bizonyos lista a tanári karhoz, osztályfőnöki órákat tartottak az iskolában, hogy megbeszéljék a történteket, és felhívják a diákok figyelmét, hogy ártatlannak tűnő dolgokkal is mekkora kárt lehet okozni. Marsall János hozzátette, mindenképpen szeretnének megfelelő szakembereket meghívni az intézménybe, akik elbeszélgetnek a diákokkal a problémáról.
„Az iskola vezetősége és tanári kara teljes mértékben elhatárolódik mindennemű kirekesztéstől. Minden érintett diák meg fogja kapni a büntetését, amiért ennyire meggondolatlanul, diáktársait lenézve cselekedett” – mondta az igazgató. A TierMaker olyan alkalmazás, amelyben előre elkészített sablonok alapján listázhatunk bármit, például filmeket, ételeket, játékokat, színészeket, sportolókat, tárgyakat, egyszóval tényleg bármit.
Nem működött a közösségi érzés?
Strédl Terézia pszichológus arra hívta fel a figyelmet, hogy mindig meg kell találnunk, hol van a határ a vicc és a túlzás között, amire a legjobb példa a becenév és a csúfnév használata. „A becenév az, ami a másiknak tetszik, ha viszont nem tetszik neki, akkor már csúfnév, de akár zaklatás is lehet, ha valakit csak azért is azon a néven szólítom, amit ő nem szeret hallani. A mostani eset egy olyan iskolai viccelődés, ami garázdálódott. A lista készítői lazán kezelték diáktársaik képeit, de valójában nagyon komolyan visszaéltek a személyiségi jogokkal.
Alaptézis kellene, hogy legyen, hogy a másiknak ne csináld azt, ami neked is rossz. A diákok nem adták meg az alapvető tiszteletet a társaiknak, nem működött bennük az érzés, hogy egy közösséghez tartoznak. Érzékelhető az empátia hiánya, olyannal szórakoztatták magukat, amivel a többieknek ártottak” – magyarázta a szakember. Aláhúzta, ha valahol iskolai zaklatás történik, akkor nem csak az áldozattal, hanem az agresszorral is foglalkozni és támogatni kell őt. Rendszerint ők sem mondják el, hogy a tettüket miért követték el. Talán nem is tudják, esetleg nem is akarják.
Ugyanakkor büntetés nélkül sem lehet hagyni az ilyen eseteket, mert a diákoknak ebből kell megtanulniuk: hol kell meghúzni a határt vicc és bántás között. Strédl Terézia szerint mindenképpen tanácsos a számítógépek, az okostelefonok biztonságos kezelésével is megbarátkozni. Jó az is, ha személyiségi jogokkal foglalkozó szakértőt hívnak a iskolába, aki elbeszélget a diákokkal arról, mi a tisztelet és tiszteletlenség . Akár az osztályfőnöki óra keretében, akár külső segítség bevonásával is megtehetjük ezt..
„Meg kell adni mindennemű információt a diákok számára, tudatosítani kell bennük, hogy hiba túllépni a határokat. El kell gondolkodni azon is, hogyan lehet a megelőzést beépíteni a mindennapokba. Csapatépítéssel az osztályokon belül, kis csoportokban, vagy az egész iskolában is” – mondta. Hozzátette, fontos lenne, hogy az érintett öt diákkal, valamint az egész osztállyal pszichológus is foglalkozzon, hiszen az agressziót kifejező kategóriák is megjelentek a listán, ami arra enged következtetni, ez már nem csak egy ártalmatlan gyerekcsíny. Feltette a kérdést, vajon hova futhatott volna ki ez az eset, ha a véletlennek nem sikerül megállítani – mondta.
Szerinte nagyban befolyásolja a diákokat az is, hogy nem akarnak kitűnni kortársaik közül, sok mindent azért csinálnak, mert követik a többieket. A Kodály Zoltán Gimnázium egyik informatika szakos tanárától megtudtuk, a nyolc- és a négyosztályos tagozaton is foglalkoznak a tanórákon a digitális tér veszélyeivel.
A világháló veszélyei
„A gyerekek tisztában vannak vele, mire kell odafigyelni, hogyan kell megvédeni az adataikat, éppen ma tartottak beszámolót az ötödikesek az internet veszélyeiről. Elméletben mindannyian nagyon jól tudják, mit szabad és mit nem, de a gyakorlat egészen más, és ezt maguk is bevallják. Annyira beszippantja őket az online világ, hogy nem gondolnak bele a következményekbe, nem érzékelik a dolgok súlyát. Szinte az életük minden mozzanatát megörökítik, megosztják másokkal, a telefon a párna alatt is működik – mindezek következtében elfelejtik az elméletben tanultakat, és csak sodródnak az árral” – mondta.
Az egyik szülő úgy nyilatkozott, talán kelleténél nagyobb nyilvánosságot kapott ez a téma, mint amekkora valójában a baj. „Természetesen beszélni kell róla, nem lehet könnyelműen hozzáállni. Leginkább azt kell elmagyarázni a gyerekeknek, hogy ami egyszer kikerül a világhálóra, azt már visszavonni nem lehet, bármikor illetéktelenek kezébe kerülhet. Azonban az is világossá vált számomra, hogy mi, szülők, felnőttek sokszor azt sem tudjuk, mitől és hogyan kellene őket megvédeni. Mindig jön újabb és újabb csábító lehetőség, ami az interneten azonnal elterjed a gyerekek között…”.
xxx
Felfigyeltem arra, hogy ez az újabb csábítástól – joggal – aggódó anyuka vagy apuka, egy szót sem ejtett arról, ogy bizony nekünk, szülőknek is el kellene magyarázni a gyermekeinknek – ha már megérett rá és van készüléke is – , hogy szégyen és bűn bármi módon megszégyeníteni másokat. Még ha csak hülyét kiabált is a meccsen valakire, aki rosszat rúgott – ezt se tegye. És soha ne tegyen fel bántó vagy trágár szavakat a világhálóra, akkor sem, ha azonnal letörlik, vagy letörődik magától, vagy netán a barátai kényszerítik azzal, hogy ha ő nem csinálja velük együtt, kirúgják a csapatból… Nagyobbaknál mindez, tudom, már sokkal nehezebb. De mi szerető szülők vagyunk, akik csak gyerekeik javát akarják. De a felelősei is egyben még néhány esztendeig.
És nem gondolják, hogy valahogy nekünk, apáknak, anyáknak, tanároknak kellene újra divatba hozni a tisztességes, tiszta életet…?
Közreadta: R. V.
Forrás: Internet
