A konferencia címe és témája súlyos örökséget hordozott:„Vor 80 Jahren: Flucht, Deportation und Vertreibung der Deutschen aus Ungarn” (80 évvel ezelőtt: A magyarországi németek menekülése, deportálása és elűzése).
Amikor mi nők, anyák, lányok és a sváb túlélők leszármazottai egy ilyen tudományos konferenciára tekintünk, mi nemcsak a száraz történelmi adatokat látjuk. Mi a számok mögött megbúvó emberi sorsokat keressük – azokat az elfojtott könnyeket és történeteket, amelyek a mai napig ott élnek a családjainkban. Tegnap ezek a történetek végre hangot kaptak.
A nap első, érzelmes felütése Dr. Kati Gajdos-Frank előadása volt. Ő rögtön olyan nézőpontot hozott be, ami minket, nőket a legmélyebben érint: az empatikus odafigyelést és a sorsszerű találkozások erejét. Kati elmesélte, hogyan hozta őket össze a véletlen a most 100 esztendős Richter Györggyel („Gyuri bácsival”). Éppen a „Megfigyelve” című könyv kutatási munkáin dolgozott, amikor rátalált Gyuri bácsi életútjára.
Ez a sors a 20. század minden borzalmát sűríti: túlélte a szovjet fogságot, majd amikor hazatért, szabadság helyett az internálás várta a tiszalöki táborban. Kilenc évig volt „élő halott”. Kati előadásának legmeghatóbb pillanata az volt, amikor rávilágított ennek az embernek a hatalmas belső erejére és lelki nagyságára. Annak ellenére, amit tettek vele, Richter Györgyöt az életében soha nem a gyűlölet (Hass) vagy a bosszúvágy (Rache) vezette.
Amikor Németországban új életet kezdett, nem volt hajlandó többé a múlt kényszerű csendjével törődni. Inkább a jövőbe tekintett: az új élet reménye hajtotta, és az, hogy könyvével igazolja és elmesélje a szinte elhihetetlent. Kati kiemelte, hogy Gyuri bácsi mennyire aktívan támogatta és segítette az emlékezést, hogy a történet tovább éljen és öröklődjön.
Hogyan hat ez ránk, nőkre ma? Mi nők, az élet adói és a családi béke őrzői vagyunk. Richter György üzenete – hogy a trauma után nem a gyűlöletet, hanem az újrakezdést és az igazság kimondását választotta – a legtisztább női és anyai érték. Kati az ő láthatatlan fájdalmának, és ennek a mindent túlélő, megbocsátó életerőnek adott tegnap hangot.
Másodikként Prof. Dr. Tefner Zoltán vette át a szót, aki tágabb kontextusba helyezte a Kárpát-medencei eseményeket. Előadásában nagy hangsúllyal idézett Dr. Marchut Réka útmutató kutatásaiból és könyveiből. Réka munkássága nekünk, nőknek felbecsülhetetlen értékű. Ő az, aki a Buda környéki (köztük a budaörsi) elűzetést a legapróbb részletekig feltárta. Amikor a kitelepítésről beszélünk, a női szív a fészek elvesztését gyászolja. 1946 januárjában az anyáknak és nagyanyáknak kellett összecsomagolniuk a család egész életét abba a néhány kilós batyuba – sokszor teljesen egyedül, mert a férfiak még fogságban voltak vagy bujkáltak.
Ez a hirtelen gyökértelenség, a családi fészek szétrombolása olyan trauma volt, amit az anyák generációkon át – gyakran mély, nehéz hallgatás formájában – adtak tovább a lányaiknak és unokáiknak. Tefner professzor azt is bemutatta, mit jelentett akkoriban maga a menekülés, hiszen ez a tragédia már 1944-ben is rendkívül sok magyarországi német származású embert érintett.
A napot végül a konferencia főszervezője, Prof. Dr. Nelu Brâdean-Ebinger zárta, aki maga is Budaörsön él. Nyelvészként, professzorként és sváb költőként ő a tökéletes híd a múlt és a jelen között. Mag. Dr. Hans Dama „A bánáti németek menekülése és deportálása” című prezentációjának bemutatásával és moderálásával Nelu professzor lenyűgözően mutatott rá arra, hogy a legmélyebb fájdalomból és szenvedésből is képes felemelkedni a kultúra, és új élet sarjadhat belőle.
Mi, a túlélők, a menekültek és az elűzöttek utódai, ezeket a történeteket hordozzuk a génjeinkben, a DNS-ünkben. A hurcolások, a menekülés és a kitelepítés traumái nem múltak el nyomtalanul csak azért, mert nyolcvan év telt el. Ott vannak abban, ahogyan a veszteségeinket kezeljük, ahogyan a gyökereinkhez ragaszkodunk, és ahogyan a saját gyermekeinket neveljük.A tegnapi konferencia bebizonyította, hogy a magyarországi németek történelme nagyon is él. Él az olyan nők által, mint Kati, aki meghallgatja a szemtanúkat, és mint Réka, aki rögzíti a tényeket. És él az olyan gondolkodók által, mint Tefner professzor és Nelu Brâdean-Ebinger.
A mi feladatunk, hogy ezt a hidat tovább építsük: a száraz tudománytól egyenesen a családjaink szívéhez.
German Veronika
