Amikor az időjárás hűvösebb üzemmódra kapcsol, és a levelek is hullani kezdenek, kezdetét veszi az év egyik leghálátlanabb kerti munkája, a falevelek végeláthatatlan gereblyézése, eltakarítása, bezsákolása is. Az ősz szerelmesei számára mindez talán szórakoztató is lehet, de a gereblyékkel, zsákokkal, lombfúvókkal való rendszeres küzdelem aligha nevezhető felemelőnek, mire lehullik az utolsó falevél is.
Megértjük, ha levelekkel borítva nem tűnik tisztának a kert, és jó lenne átlátni a „káoszon”, a tudósok szerint ugyanakkor megéri lustának lenni, és hagyni, hogy a ropogós lombok beborítsák egy kicsit az udvart. De miért is jó nekünk, ha nem nyúlunk fejvesztve a gereblye után?.
Az első nyomós érv, hogy nem véletlenül az erdők talaja a leggazdagabb. A lehullott őszi faleveleket az erdőben senki nem takarítja el, így van idejük lebomlani, majd szerves anyagként visszakerülni a talajba,ezért a saját udvarunkban is hagynunk kellene, hogy a természet tegye a dolgát.
Egy kupacra való falevél valójában fontos élőhelyként szolgál az állatvilágnak. Egyrészt kiváló búvóhelye lehet a békáknak és rovaroknak, másrészt nagyszerű élelemforrást nyújt a madaraknak és kisebb emlősöknek. Sőt, még a pázsitunk egészségét is fokozza!
Kutatási eredmények alapján egyetlen négyzetméternyi levél alatt több ezer aprócska élőlény találhat téli menedékre. Jelenlétüket könnyű figyelmen kívül hagyni, holott fontos szerepet töltenek be a szárazföldi ökoszisztémában. Tekintve, hogy megtartják a nedvességet, szabályozzák a hőmérsékletet és nitrogént bocsátanak a talajba (ami a gyomnövények elszaporodása ellen is véd), az őszi falevelek természetes talajtakaróként is jól működnek a pázsiton és a virágágyáson.
A Környezetvédelmi Ügynökség (EPA) adatai szerint 8,7 millió tonna udvari nyesedék – beleértve a faleveleket is – kerül évente a szemétlerakókba, ami a teljes hulladékmennyiség valamivel több mint 6 százalékát teszi ki. Ezek a leveles zsákok amellett pedig, hogy helyet foglalnak, más szerves hulladékokkal együtt metánt is termelnek, ami tovább súlyosbítja az éghajlatváltozást.
A levelek elégetése szintén nem opció, hiszen egyrészt őrizetlenül hagyva veszélyes, másrészt nemcsak a helyi rovarpopulációt károsítja, de a bolygó felmelegedését okozó üvegházhatású gázok kibocsátásához is hozzájárul,ezért a legjobb megoldás az, ha újrahasznosítjuk őket.
Mindez persze nem azt jelenti, hogy egyáltalán nem nyúlhatunk a lehullott levelekhez, és azt is érdemes szem előtt tartani, hogy az őszi esőzések idején különösen könnyű elcsúszni rajtuk. De nem jó ötlet megvárni azt sem, hogy a levéltakaró túl vastag legyen – így a kullancsok is elszaporodhatnak benne, és kevesebb levegő, napfény éri a pázsitot is.
A legjobb az, ha egy kupacban összegyűjtjük a faleveleket (kerti ágyások, fák és bokrok töve körül, vagy az udvar azon részén, ahol biztos, hogy senkit nem zavar), és ha időnként gereblyével átforgatjuk. Így télen, fagyok idején kiváló mulcs, tavasszal pedig tápanyagban gazdag komposzt lehet belőle a veteményeskertben szétszórva, miközben kert ökoszisztémáját és élővilágát is óvjuk.
Ha udvari komposztálónk van, gond egy szál se! A bomló levelek szénben gazdagok, ami a konyhai hulladékot is segít kiegyensúlyozni, így tavaszra extra tápanyagokban gazdag szerves trágyával láthatod el a talajt. Ha tehát túl vastaggá válik a levélréteg, nyugodtan szórhatunk belőle a komposztálóba is!
Mindezek jó tanácsok,de az utcán a járdán maradt fa levelek jobb ha minél előbb -a fagyok beálltáig- eltűnnek az ott közlekedők biztonsága érdekében.
Major Edit
