„Valahányszor megszólalok –
hirdetem, hogy magyar vagyok!”
Felirat kis erdélyi harangon
templomtornyok magasában
madarak baráti társaságában
látva a távoli, tiszta, mély horizontot
benne a felgyúló s elhamvadó Napot
érezve érctestünk sérüléseinek
rovátkás nyomait, lágy szellők bársonyát
szélorkánok ős erejű tombolásait…
és mégis létezünk
és holnap, holnapután is leszünk –
mert mint felszentelt harangok
tesszük a dolgunk:
a magyar jövőért
a magyar életet vigyázzuk –
ezért vagyunk, ezért harangozunk…
tavaszok hajnalgyújtó mámorában
nyarak hőségtől bódult lankadtságában
őszök lüktető, finom színeiben
telek hótakart némaságának szorításában
hol búsan, hol akadozón
hol ünnepi, túláradó örömtől
minden reggel harangozunk: ember, ébredj!
dolgozz becsületben, verejtékben
munkádat így tisztelve meg
minden délben harangozunk: ember, pihenj meg!
mondd az Úrangyalát! – ha kell, segítünk
kizengjük az imádság dallamát
minden este harangozunk: ember, tedd le szerszámaid!
csendesedj el, csillagokkal beszélgess
fényesedjenek álmaid
közben ültesd szívedbe hálád szavait…
*
Magyar Testvér Harangok!
Ne engedjünk a hamis hangú harangoknak
fogjunk össze
legyen egység – hit, remény, szeretet
üzeneteinkben
legyünk erősebben tisztán zengők
és építsük föl Minden Magyarok
Harang Katedrálisát
így legyen áldás rajtad
szeretett Nemzetünk
Hazánk
Magyarország!
Budaörs, 2020.szeptember 20.
Siklós Endre
