Az udvarában a sok felhalmozott szemét, köztük veszélyes hulladék alatt patkányok tanyáznak. A szomszédban található egy óvoda. Az ingatlan környezetében élőket főleg a folyamatosan síró kiskutyák zavarták. Köztudott volt, hogy Széll úr egy szaporító.
A több lakó életét megkeserítő problémával fordultak már a város jegyzőjéhez, az állatvédőkhöz, a Buda Környéki TV-hez, egy helyi hírportálhoz, a NEBIH-hez, a Katasztrófa védelemhez (kihagytam valamit?)..de változás nem történt. Ugye, hihetetlen?
És akkor jött a jó hír, hogy rendőri segédlettel elvitték a kiskutyákat! Mindenki fellélegzett.
-Napok óta éjjel nappal keservesen sírtak a kutyák. – panaszolta B.Marcsi. – El sem hiszem, hogy most már csönd lesz.
Az egyik szomszéd hozzászólásában pontos leírást adott az előzményekről:Kedves Szurkolók az Állatokért Csoport Vezetője ! Szeretnénk meg köszönni az intézkedésüket, ugyan is több mint tíz éve nem sikerült felszámolni a szaporító tevékenységét. Millió feljelentés történt, eszméletlen sok jegyzői végzés, sok kutya elszállítása volt de a probléma midig újra és újra fennállt. a Szabadság utca és a Kossuth utca lakói a Kormányhivatalhoz is fordultak, de semmire sem jutottunk ! Komolyan mondom évek óta nem volt ilyen éjszakánk, hogy végre nem a kutyaugatást kellett állandóan hallgatni ! Nagyon köszönjük, hogy a kutyákat elvitték, talán normális környékre kerülnek, és végre rendesen ehetnek ihatnak és nem egyméteres láncon kell a mudiknak szenvedni a sárba és mocsokba ! Reméljük a következő probléma is megoldódik, vége a veszélyes hulladékot (műanyag granulátum és egyebek) elszállítása, talán a patkányfészek is fel lesz számolva, és mi is normálisan élhetünk ! NAGYON KÖSZÖNJÜK Takács Gábornak is!
Valamint köszönjük Micinek hogy megszökött, mivel ha nem teszi meg akkor nem tudtunk volna neki és társainak segíteni.
Ilyen körülmények között éltek a kiskutyák
De mi történt? – kérdeztem Takács Gábort, az ügy hősét. A hős jelzőt ő szerényen elutasította. Pedig nem túlzás ezt mondani róla, hiszen ami évek óta sok embernek nem sikerült, azt ő rövid úton megoldotta. Hálás köszönet érte!
-Pusztán egy egyszerű lakó vagyok aki próbálja nem elfelejteni, hogy mit is jelenthet az ember kifejezés. Mi az, amitől többek lehetünk. – tanúsítja.
-Este munkából hazamenet láttam meg a kutyust a városháza megállóban. – tájékoztatott Takács úr a kérésemre – Próbáltam magamhoz édesgetni de sajnos rettentően félt és bizalmatlan volt. Jó 40-50 perces könyörgés és fogócska után sikerült sarokba szorítanom a gimnázium megálló alatti ltp. tömbben. Én bízom a kutyákban, alázattal tekintek rájuk így megsimogattam és megismerkedtem vele. Mikor biztos voltam benne hogy nem harap ölbe vettem, autóba raktam és haza vittem. Felvettem a kapcsolatot a Szurkolók az állatokért csoporttal, akik amint megtudták, hogy egy bajba jutott állatról van szó azonnal segítettek. Leolvastuk a chippet , és 20.-án fel kerestük Széll urat, a kutya gazdáját. A kiérkező rendőrök és helyszínelők előtt minden tiszteletem. Az empátia és a hatékonyságuk lenyűgöző volt. Valamennyi kutyus legjobb tudomásom szerint a fajmentőkhöz fog kerülni, orvosi vizsgálat után. Mici is gazdára talált már.Mivel a szaporító – tudomásom szerint – hivatalos eltiltás alatt áll, így nem szerezhet be újabb kutyákat. Ezért, ha a környékbeliek újra kutyákat látnak az udvarban, látnak, kérem jelentsék.A lakosoknak azt javasolom, hogyha ha bárki találkozik egy kóbor kutyával, ne riadjon meg. A félelem nagyon rossz indítás egy kutyánál. Bízzon benne és tisztelje az állatot, majd próbáljon össze ismerkedni vele. Sokkal kevesebb kutya halna meg az utcán, ha az emberek nem felejtenék el mi is tesz minket emberré.
s.k.
