Mit értünk sokféleségen?
A biológiai sokféleségnek három szintje van. Az első a genetikai diverzitás, amely egy adott fajon vagy populáción belüli genetikai változatosságot jelenti. Például a genetikai sokféleség megnyilvánulása az is, hogy egyes emberek szőkék, mások barna vagy éppen vörös hajúak.
A második szint a taxondiverzitás, amin a különböző fajok változatosságát értjük. Ez nem más, mint adott élőhelyen több fajba, rendbe vagy törzsbe tartozó állatok összessége, a különböző madárfajoktól a lepkéken át a kisemlősökig.
A harmadik az ökológiai diverzitás, ami pedig a populációk tér- és időbeli mintázatainak, folyamatainak és struktúráinak sokféleségét jelenti. Ide tartozik a szerkezeti sokféleség, mint például a természetközeli állapotú erdők vagy a szabályozatlan folyók ártereinek változatos viszonyai, valamint a táji szintű sokféleség is, ami az egyes élőhelytípusok, életközösségek nagyobb léptékekben megjelenő változatosságát írja le.
Miért nélkülözhetetlen a földi léthez és az emberi élethez?
A biodiverzitás az élet alapja. Ez biztosítja a tiszta levegőt, a termények beporzását, a jó minőségű talajt, az édesvizet. Segít az éghajlatváltozás elleni küzdelemben, valamint a természeti veszélyek hatásainak csökkentésében.
Minden egyes faj a nagy kirakó apró részlete, amelyek az ökoszisztémákon keresztül kölcsönhatásban állnak egymással. Már egyetlen faj eltűnése is súlyos problémákat okozhat a rendszerben, a tömeges kihalások pedig beláthatatlan következményekkel járhatnak az összes élőlény, így az ember számára is.
Eltűnő sokféleség
Annak ellenére, hogy a biológiai sokféleség alapvető feltétele a földi létnek, így az emberi életnek is, a manapság a bőrünkön is tapasztalható ökológiai válság egyik legsúlyosabb eleme a diverzitás csökkenése. Ennek okai az emberi népesség trendjei, a gazdasági teljesítmény és az egy főre eső fogyasztás növekedése, továbbá a manapság uralkodó negatív értékrendek, valamint a domináns társadalmi rendszerek és a hatalmi viszonyok is ide sorolhatók. Eme okok következményei pedig az élőhelyek átalakítása és kizsákmányolása, valamint a klímaváltozás is.
Számokban mérve: Az IPBES (Biológiai Sokféleség és Ökoszisztéma-szolgáltatás Kormányközi Testület) jelentése alapján a bolygó szárazföldi területeinek már a 75%-át, a tengereknek és az óceánoknak pedig a 66%-át alakította át az emberi tevékenység. 1980-hoz képest 100%-os növekedést produkáltunk a megújuló és a nem megújuló erőforrások kitermelését illetően, ami évente 60 milliárd tonnát jelent. Az egy főre eső anyagfelhasználásunk pedig 15%-kal nőtt 1980 óta.
Mit veszíthetünk a csökkenésével?
A biodiverzitás csökkenése az emberi életet is befolyásolja, és hatalmas problémákat okoz. Mekkora a baj, és mit tehetünk ellene?
A vizes élőhelyek helyzete a legrosszabb, az elmúlt 300 évben ugyanis az összes vizes élőhely több mint 90%-át veszítettük el. Erdeink tekintetében sem rózsás a helyzet, ott az elmúlt 50 évben az erdővel borított területek 50%-át veszítettük el világviszonylatban.
Az őshonos fajok átlagos gyakorisága az 1900-as évek óta legalább 20%-kal csökkent. A vadon élő gerinces fajok száma a szárazföldön, a tengerekben és az édesvizekben is jóval kevesebb lett. A kétéltű fajok több mint 40%-a, a zátonyképző korallok körülbelül 33%-a, valamint az összes tengeri emlős több mint egyharmada veszélyeztetett státuszú. Amennyiben nem áll meg a biodiverzitás csökkenésének üteme, az IPBES felmérése szerint évtizedeken belül körülbelül 1 millió faj tűnhet el örökre a Földről.
A biodiverzitás nélkülözhetetlen az emberi jóléthez, mivel olyan szolgáltatásokat nyújt, amely fenntartja a gazdaságainkat és társadalmainkat.
Forrás: Greendex
