Mindenkire nyomasztóan hat a bezártság és a helyhez kötöttség, de el kell tűrnünk annak reményében, hogy ezáltal, távol tarthatjuk magunktól, a vírus okozta fertőzést. Ezt tudván mégis szívbe markoló volt egy betelefonáló idős hölgy kétségbeesett mondanivalója, amelyet egy televízió műsorában hallottam. A hölgy, egy idősotthon lakója, arról panaszkodott, hogy több mint egy éve teljes bezártságban élnek annak ellenére, hogy már mindegyikük megkapta az Pfizer vakcinát, sőt a védettséget igazoló plasztik kártyát is. Látogatót nem fogadhatnak és az otthon kapuján lakat van.
Mint elmondta, ha orvosi vizsgálatra szorulnak, és ezért házon kívülre kell vinni őket, hazatérve 10 napot szigorú karanténban kell eltölteniük, bezárva a saját szobájukba. Elmondta, hogy több ízben kérvényt nyújtottak be az illetékes Kormány hivatalokhoz azért, hogy ezt a helyzetet legalább bírálják felül, vagy némi enyhítést kapjanak, de érdemben semmi nem történik.
Úgy véli, hogy az idősotthonok lakóiról teljesen megfeledkeztek- és nem kell sok ahhoz, hogy mentálisan megbetegedjenek. Nem a vírus öli meg őket, hanem az abszolút bezártság,ami elviselhetőbb lenne ha az egy éve nem látott hozzátartozó, aki esetleg szintén védett már a vakcina által, meglátogathatná őket.Panasszal teli hangja tele volt kétségbe eséssel, és mint mondta az egy éve tartó bezártságot már nagyon nehéz elviselniük.
Minket nem a vírus fog megölni hanem az egy éve tartó bezártság.Többen már feladták az élettel való küzdelmet és meg is haltak, de nem vírus fertőzésben, hanem az egy éve tartó teljes elzártság okozta kilátástalanságban – mondta.
A bezártság tudata, hogy zárva van a kifelé nyíló ajtó már maga egy negatív ingert vált ki az emberből és természetes reakció, hogy mindenáron a szabadulást sürgeti. Nem kell ahhoz fóbiásnak lenni hogy egy nem nyíló ajtózár ami fogva tart a lakásunkban, pánikot váltson ki belőlünk.
Az idős otthonban lakó hölgy panaszának orvoslására mi lehetne a megoldás? Egyelőre biztosan semmi, hiszen naponta halljuk a szomorú tényeket, de nekik odabenn még nehezebben telik az idő. Nem látogathatók nincs semmi kontaktus a külvilággal, esetleg marad a telefon. De azt is csak az tudja igénybe venni, aki még képes a mobiltelefonálásra, a vonalhoz illetve zsinórhoz kötött telefonálás már nem létezhet a számukra.
Úgy gondolom, hogy egy kicsivel könnyebb elviselni a bezártságot a saját otthonunkban ahonnan azért kellő elővigyázatosságot betartva mégis csak kiléphet az idős és fiatal egyaránt, legalább a friss levegőre, igaz hogy attól is elzárva szigorúan maszkban, miközben az otthonból jelenleg nem vezet út sehova. De aki idős és nem él otthonban mégis kiléphet a lakásából szabad akarattal ,de az öregek otthonából sehova.Tudott hogy ott is van házirend vannak szabályok amelyeket az egyén nem lépheti át.
A műsort hallgatva és a fentieket is tudván, mégis belesajdult a szívem. Mert akárhogy is, de ezt az állapotot sem másnak sem magamnak nem kívánnám, ha esetleg egyszer én is odakerülnék az öregek otthonába. Csak remélni tudom, hogy rajtam kívül más is hallotta a fenti beszélgetést és talán megmozdul valami, ami erre az állapotra talál valamiféle elfogadható megoldást.
Major Edit
