Augusztus 20. az államalapítás és Szent István 1083-ban történt szentté avatása, egyúttal pedig az új kenyér ünnepe. Mária Terézia 1771-ben jelölte meg országos ünnepként, ám napjainkig több olyan időszak is lezajlott, amikor ezt nem volt szabad megtartani, sőt olyan is, amikor másként, népköztársaság, illetve alkotmány ünnepeként nevezték meg a jeles napot. Érdemes megismerni közelebbről is az alkalomhoz kapcsolódó szimbólumokat, hagyományokat.
Miért piros, fehér és zöld a magyar zászló?
Az augusztus 20-i rendezvények hagyományosan a magyar nemzeti lobogó felvonásával és tisztavatással kezdődnek. Hazánk zászlaja három egyenlő szélességű, vízszintes, piros, fehér, illetve zöld sávból tevődik össze. A színek szimbolikáját tekintve a vörös az erőt, a fehér a hűséget, a zöld pedig a reményt jelképezi. E hármas összeállítás a forradalom szimbóluma is.
A zászló végleges színeit hosszú idő alatt nyerte el. A krónikák szerint a magyarok vörös színű, fekete turulmadárral díszített, később pedig szentek képeivel, így például Szent Istvánéval vagy Szent Györgyével ellátott zászlók alatt harcoltak. Idővel a vörös-ezüst lobogók következtek el, esetenként az aktuális uralkodódinasztia színével kiegészülve. A maihoz hasonlóbb, vörös-ezüst-zöld összeállítás a XV. században vált gyakorivá. A piros-fehér-zöld színeket az 1848. évi XXI. törvénycikk írta elő. A sávokra 1918-ig magyar címer is került, 1946-49, valamint 1956-57 között Kossuth-címer, 1949-56 között pedig Rákosi-címer volt rajta. A Tanácsköztársaság idején a zászló egyszínű vörös volt.
Az új kenyér ünnepe
Ilyenkor a nemzeti lobogó piros-fehér-zöld színeit felvonultató szalaggal kötik át az új kenyeret is, melyet szintén augusztus 20-án szokás megünnepelni. Ez a kenyér azért becsesebb az emberek számára, mert az aratási időszak lezárultával, az új búzából nyert lisztből készítik el, így a sikeres betakarítást, az értékes termést is jelképezi. Felszelése előtt ünnepélyesen megszentelik.
Augusztus 20. egyúttal aratóünnep is. A hagyományos felvonulás során az aratók búza- és mezeivirág-kötegekből készített bábukkal vonultak fel földesuruk, illetve a gazdák előtt. Megannyi településen ma is él az ünnepi menet szokása. E napon szentmisére is sor került, melynek keretében megszentelték és szétosztották az új kenyeret. Mindezt táncos mulatsággal koronázták meg. Apropó, korona – az ünnep kapcsán feltétlenül meg kell emlékeznünk a Szent Koronáról is, hazánk legismertebb, egyben legrégibb jelképéről.
A Szent Korona és a koronázási jelképek
A Szent Korona a 12. századtól kíséri a magyarokat, és már az Árpád-házi királyok idején is vallási, illetve a királyi legitimitást jelentő uralkodói szimbólum volt. A Szent Korona-tan szerint az ország alaptörvényének és jogrendszerének forrása, jogi személy, és a Magyar Állammal egyenlő.
A jelkép igen látványos. Két részből tevődik össze, egy bizánci alsó és egy latin felső részből, melyeket feltehetőleg III. Béla idején egyesíthettek. Aranyból készült, és rekeszzománc képek, valamint drágakövek és igazgyöngyök díszítik. Felső részének képei Isten mennyei, alsó képei pedig földi birodalmát szimbolizálják. A tetején látható kereszt a XVI. században kerülhetett a tetejére. Ferdesége valószínűleg sérülés eredménye.
A korona pontos eredete és útja tudományos körökben is folyamatos kutatómunka tárgya. Ismeretes története szerint legalább 11-szer került távol hazánktól. Az MTA BTK TTI kutatócsoportjának A Szent Korona hazatér. A magyar korona tizenegy külföldi útja című tanulmánykötete szerint a korona először 1205-ben került ki a Magyar Királyság területéről, és az azt követő mintegy 770 esztendőből 135-öt töltött a hazától távol. Bécsbe, Dalmáciába, Prágába, Brünnbe, Ausztriába, Bécsújhelyre, Grazba, Németországba, két koronázás erejéig Pozsonyba, és végül az USA-ba is eljutott. Az idő jó részében Bécsben volt.
A korona 1978-ban sok feltétel árán került vissza Magyarországra, Jimmy Carter elnöksége idején. Kifejezetten a magyar nép számára és nem az államhatalomnak adták vissza, ezért Kádár János nem vehetett részt a hazajuttatás alkalmából rendezett ünnepségen. A korona Moszkvába szállítását megtiltották. Feltétel volt az is, hogy a Magyar Nemzeti Múzeumban állítsák ki a koronát. Napjainkban a jogar és az országalma mellett van az Országházban, és díszőrség vigyáz rá.
A magyar királyi jogar az ítélkezés és igazságosság jelképe. Az együttes legrégebbi eleme lehet, talán már Szent István keze is érinthette. Feje egyiptomi hegyikristály, és három oroszlán vésése díszíti. Tetején mágikus Salamon-csomó helyezkedik el, amely a bajok elhárítását jelképezi. A végtelenített csomó a hiedelmek szerint távol tartja a gonoszt.
Az aranyozott ezüstből készült országalma először az 1031-ben készült paláston tűnt fel, de nem egyértelmű, hogy az ábrázoláson Szent István valóban az országalmát vagy a szokásos hatalmi jelképként használt gömböt tartja-e a kezében. A dupla kereszt ugyanakkor láthatóan nincs rajta, hiszen az csupán III. Béla idején került rá.
A Magyar koronázási palást a jeles alkalmon viselt öltözet egyetlen meglévő darabja. Csak idővel lett koronázási palást, eredetileg miseruha volt, melyet 1031-ben Szent István király és Gizella királyné a székesfehérvári Nagyboldogasszony-bazilikának adott. Félkör alakú, sötétlila és aranyfonállal hímzett. Vallási alakok, Isten, Szűz Mária valamint angyalok, próféták, apostolok és vértanúk, valamint a királyi pár szerepel rajta. Az évszázadok során többször átdolgozták. A jelentős darab ma a Magyar Nemzeti Múzeum tárlatában van.
Források Wikipédia.femina.hu
Major Edit
