Az utóbbi években szomorú látványt nyújtanak a hazai kertek a pusztuló tuják és fenyők miatt. Még az enyhébb klímájú, csapadékosabb hegyvidékeken is sorra száradnak ki a lucfenyők, ezüstfenyők, amiket évtizedek óta nevelnek a családok.
A klímaváltozás megviseli a nedvességet igénylő fenyőféléket, különösen a lucfenyőt, aminek sekélyen szétterülő gyökérzete van. Az utóbbi évek aszályos és igen forró nyarai nemcsak a szárazság miatt voltak veszélyesek a számukra, hanem a rendkívül fölmelegedett talaj miatt is. Ebben a meleg talajban ugyanis elpusztul a lucfenyő gyökérzetével együtt élő mikorrhizagomba micéliumhálózata, ami pedig sokat segít a fenyő víz- és tápanyag-felvételében. A melegtől és tápanyaghiánytól legyengült fát pedig könnyen megtámadják különböző károsítók, például a sokat emlegetett szúbogarak.
Ha már sínylődik a fenyőfánk, sok vízzel és vastag mulcsréteggel próbáljunk segíteni rajta. A talajtakarás vagy mulcsozás minden növénynek jót tesz, mert segít megőrizni a talaj nedvességét, visszaszorítja a gyomokat és alatta kevésbé melegszik fel a föld.
A megváltozott klímát elviselő fajok pl. a libanoni cédrus, az atlaszcédrus, a szerb lucfenyő, vagy a duglászfenyő.
Ne nyírd a gyepet alacsonyra!
Az intenzív napsütés, a magas hőmérséklet és a szárazság megviseli a gyepet, megfelelő gondozás nélkül gyorsan kiszáradhat, vagy elszaporodhatnak benne a gyomok és a kórokozók. Fontos a megfelelő vágási magasság megtalálása. Nyáron célszerű hosszabbra hagyni a gyepszintet, így kevesebb víz párolog el, a talaj is árnyékosabb marad, ami védi a kiszáradástól. Emellett a fű mélyebb gyökérzetet fejleszt. Hőségben kerüljük a fűnyírást, időzítsük inkább a kora reggeli vagy késő esti órákra a fűnyírást, amikor hűvösebb van. Így megvédjük a gyepet a hőstressztől és a kiégéstől. (magyarmezogazdasag.hu)
(SzK)
