A 2012-es, azóta módosított kormányhatározat szerint azok a települések ütik meg az átlagos városi szintet, ahol a lakosság lélekszáma eléri a 10 ezer főt (Budaörs népessége a legutóbbi, 2022-es népszámlálás szerint 28 992 fő volt), csatornázottsága minimum hatvan százalékos, a belterületi utak kilencven százaléka szilárd burkolatú. Az alapfeltételeken túl szükséges alap- és középfokú nevelési-oktatási intézmény; rendőrkapitányság vagy helyi rendőrőrs; hivatásos vagy önkormányzati tűzoltóság, katasztrófavédelmi őrs; egészségügyi alapellátás; közfinanszírozott egészségügyi szakellátást nyújtó egészségügyi szolgáltató által fenntartott, illetve működtetett egészségügyi intézmény; tanuszoda vagy többcélú sportcsarnok.
Még egy fontos jelenlegi feltétel, hogy a településnek térségi szerepet kell betöltenie. Ezt a feltételt nehéz számszerűsíteni, hiszen a település gazdasági aktivitását, a térséget is ellátó oktatási, egészségügyi, kulturális, szociális intézményeinek fejlettségét, az igazgatási és rendészeti szervek, továbbá a sportélet társadalmi szervezettségét csak szubjektíven lehet megítélni. (Budaörs már 1986-ban elnyerte a városi rangot, azóta a feltételek szigorodtak.)
A leírtakból jól látszik, hogy a városi rang nem feltételezi a betonrengeteg kialakulását, nem beszél a zöld területek arányáról vagy a megnövekedett gépjárműszámról.
Hol alakultak ki régen a városok?
A legkorábbi ókori városok létrejöttében a középkorig meghatározó szerepe volt a katonai szempontoknak. A kereskedelem fellendülésével felértékelődtek a folyó- és tengerpartok, a kereskedelmi útvonalak találkozásai. Kedvező helyzetbe kerültek azok a települések, amelyek eltérő jellegű tájak (pl. alföld és hegyvidék) találkozásánál helyezkedtek el, hiszen így könnyebbé vált a különféle jellegű termékek cseréje. Vásárvárosok egész sora fűződött fel erre a városvonalra. A gyarmatosítás a kikötőket hozta kedvező helyzetbe, az ipari forradalom idején az ásványkincsek, a nyersanyagok közelsége jelentette a vonzerőt.
Budaörsön köztudott, hogy már a római korban is két fontos útvonal húzódott itt: a mai főutca (Budapesti és Szabadság út) és a Károly király utca vonalán. Ezután a török dúlásig lakott volt, majd az 1720-as években gróf Zichy Péterné gróf Bercsényi Zsuzsanna telepítette újra. (A szerződés pontos dátuma: 1721. április 24.) 1739-ben pestis sújtotta a községet, mely az ittlakók közül 259 fővel végzett. Ezután újabb ötven sváb telepes családot költöztetett a faluba a földesúrnő.
Napjainkra, különösen a fejlett országokban, a természeti tényezők szerepét átvette a gazdasági együttműködés, a tudományos és kulturális élet nyújtotta lehetőségek kiaknázása és az idegenforgalmi vonzerő. Fontossá vált a gyors megközelíthetőség, a valós és a virtuális elérhetőség. Igaz ez vajon Budaörsre is?
Néhány mai probléma – csak röviden: Sokak – nem budaörsiek által is – naponta dícsért tényező természeti környezetünk, a hegyek szépsége. Akkor miért lehet beépíteni szinte a felső sziklákig villákkal, otromba nagy épületekkel, falakkal? A Kőhegy természetvédelmi terület – miért kell egész éjjel erős reflektorokkal megzavarni az ott élő állatok életét?
Vannak-e innovatív cégek a városban, amelyek Budaörsnek is új lehetőségeket, hasznot jelentenek? Miért nem hasznosítják a termálvizet?
Miért nincs galéria, hiszen a gobelin-gyűjteménytől kezdve lenne mit bemutatni állandóan vagy időszakosan? Miért nem vált még szét a művelődési ház és a színház? Miért nem kap a könyvtár méltó, megfelelő helyet? Miért nincs kihasználva a volt posta nagy épülete a Templom téren?
Miért nem törődnek az idegenforgalommal, miért nincs információs pont, miért nincsenek Budaörsöt bemutató füzetek idegenforgalmi céllal?
Miért nem törekszik Budaörs városvezetősége arra, hogy megoldást találjon a városon belüli hatalmas forgalomnövekedésre? stb.
Sok átgondolnivaló probléma van, az egyik legszembetűnőbb főutcánk kinézete is. Folytatjuk…
SzK
