Mivel érdemelték ki a külhoni magyarok szavazati jogukat?

2022-03-10 | Budaörs
Mit tettek ezek értünk? Gyakran elhangzik ez a megjegyzés liberális körökben, amikor azokra a magyarokra terelődik a szó egy társaságban, hogy : „Ezek szavaznak? Ezeket pénzeljük? Mi is tele vagyunk hajléktalanokkal és éhező családokkal. Nem elég az nekünk? És miért kapnak szavazati jogot? Mit tettek ezek értünk?”

Visszakérdezhetnénk: Te tettél valamit ezekért az emberekért? Talán lehúzod néha az autód ablakát és a kéregető tenyerébe teszel egy kerek réz húszast, majd elégedetten robogsz tovább azzal az elégedettséggel, hogy te jó ember vagy…?

Én most válaszolok, kedves liberális barátom. Nem azért, hogy megértsd, nem, ezt te nem fogod érteni. Csak úgy magamnak, stílusgyakorlatnak, ha úgy tetszik. Vagy azoknak, akik kérdezés nélkül is megértik.

Nos, kicsit szégyenkezve látom be, hogy semmit. Semmit nem tettünk azért, hogy szavazhassunk, semmi különöset. Mindössze megőriztük azt, amit fordított esetben te már rég elvesztettél volna: a magyarságunkat. Magyar nyelvünket, magyar kultúránkat. Száz év alatt már csak a legkitartóbbak nem asszimilálódtak, a hozzád hasonlók már rég megtették. De vagyunk még, maradtunk még, akik álljuk a sarat. És őrizzük nektek a székely kürtőskalácsot, a korondi kerámiát, a torockói kettős napkeltét, a kalotaszegi varrottasokat és a mezőségi táncokat. A rejtett ösvényeket, az ősi szavakat, a hagyományokat.

Tudom, hogy ezek a neked, meg a hozzád hasonlóknak semmit se jelentenek. Értelmezni se tudod őket. Te csak kis gyurcsányi világodban gondolkodsz, be vagy zárva Hegyeshalom és Ártánd közé. El se tudod képzelni, hogy az elcsatolt területeken mi történt egykor, és mi folyik ma is. Ami neked természetes és mindennapos, azért mi állandó harcot vívunk. De mindenféle határhúzogatások, ide-oda csatolások, Benes-dekrétumok, földreformok, kitelepítések és népirtások ellenére még élünk. Élünk, ahogy lehet. Őrzünk valamit úgy, ahogy a rabok őrzik zsebükben az elsárgult, régi fényképeket. Mi szavakat őrzünk, és nagyságos fejedelmeink meg pusztuló falvaink magyar neveit suttogjuk a szélbe. Talán már nem is a jövőnek őrizzük őket, hanem a múltnak.

Te a pénzeddel adózol a magyar államnak, mi az életünkkel és vérünkkel adózunk, egy sokkal nagyobb és fennköltebb valaminek: a magyar nemzetnek. Vitam et sanguinem, életünket és vérünket. Mi ebben hiszünk. Szóval, kedves baloldali barátom, te, aki sajnálod tőlem ezt a fél szavazati jogot: tedd össze a két kezed, és adj hálát, hogy a szabad Magyarországon születtél. És igen, kedves liberális barátom, igen: mi elmegyünk szavazni. Mert ha mi nektek nem is kellünk, mi akkor is vagyunk, és megmaradunk idegen országban élő, szomorú magyarnak.

Forrás: Internet, Keresztes László

R. V.

Megosztás