Leghíresebb prózai művét, A Pál utcai fiúkat 14 nyelvre lefordították, és a Liliom és a Testőr című színdarabjait a világ számos országában nagy sikerrel játszották. Különös ember volt, és különös volt az élete is.
A New York-i Plaza Hotel hetedik emeletén élő 67 éves Molnár Ferenc minden éjjel két óra körül kopogásra ébredt. Tudta, hogy titkárnője, a 39 éves Bartha Vanda érkezett meg apartmanjába. Felkelt az ágyból, és belépett a bejárat melletti gardróbszekrény ajtaján. Itt tartotta Vanda a Pestről hozott kávéfőzőt, amellyel korábban minden nap méregerős feketét főzött az írónak. Molnár Ferenc magára csukta az ajtót, és ettől automatikusan kialudt a szekrény belső világítása. Általában egy órát töltött a sötétben a titkárnőjével beszélgetve. Bartha Vanda, aki a gépírónője, menedzsere, szerkesztője, ápolónője és szeretője volt egy személyben, akkor már hetek óta halott volt.
1933-ban ismerkedtek össze Budapesten. Bartha Vanda jómódú jászberényi
orvoscsaládban született, de korán árvaságra jutott, rokonok nevelték fel, nevelőapja gazdag bankár volt, aki a legjobb nevelést biztosította számára. Három nyelven beszélt tökéletesen, kiválóan teniszezett és síelt. Amikor nevelőapja meghalt, elég pénzt hagyott rá ahhoz, hogy gondtalan polgári életet élhessen, de a hatóságok kisemmizték. 19 évesen hozzáment hát az első férfihez, aki megkérte a kezét, 25 éves korában már válófélben voltak. Ekkor mutatták be egy étteremben a nála harminc évvel idősebb Molnár Ferencnek.
Molnár ekkor a gyönyörű és népszerű színésznő, Darvas Lili férje volt. Házasságuk különös szabályok szerint zajlott: évente csak néhány hetet töltöttek együtt, ilyenkor valamilyen európai luxusnyaralóhelyre vonultak kettesben. Ha Pesten voltak, kettesben megvacsoráztak kedvenc
éttermükben, majd külön-külön hazatértek saját lakásukba. Darvas Lili éppen külföldön játszott, amikor Molnár megismerkedett a fiatal Bartha Vandával, aki munkát keresett, hogy válása után eltarthassa magát. Azonnal megtetszett neki a fanyar humorú, temperamentumos, fiatal nő, és gépírónőnek alkalmazta. Hamar kiderült, hogy Vanda ennél sokkal több mindenhez ért. Előbb személyi titkára, majd egyfajta menedzsere és szerkesztője lett az írónak.
Molnár Ferenc addigra már túl volt itthoni népszerűsége csúcsán, darabjait többet játszották külföldön, mint Budapesten. Rossz hangulatban, csalódottan készült egy hosszabb nyugat-európai körútra. Vanda felajánlotta neki, hogy elkíséri. Nem tudjuk, hogyan és mikor lett kapcsolatukból jóval bensőségesebb viszony. de annyi biztos, hogy amikor Molnár Ferenc 1939-ben eldöntötte, hogy emigrálni fog a zsidótörvények elől, titkárnője még nem tartott vele, de fél évvel később, amikor az író rövid svájci tartózkodás után Amerikában telepedett le, Vanda utána utazott.
Innentől kezdve egy fedél alatt éltek a New York-i Plaza Hotelben. Molnár Ferenc egy hetedik emeleti apartmanban, Bartha Vanda pedig egy szerényebb szobában a tizenötödiken. Bár Vanda fizetést kapott a munkájáért – kiadókkal levelezett, kéziratokat gondozott, vagy éppen az író gyógykezelését szervezte
– , azidőben már Molnár szeretőjeként tartották számon. Darvas Lili legjobb barátnője lett, viszonyukat Molnár egyenesen jellemezte. A házaspár végrendeletet készített, amelyben a titkárnőt is megnevezték egyik örökösüknek. Amikor Bartha Vanda erről értesült, mosolyogva ennyit mondott Molnárnak: „Mi szükség van erre? Hiszen maga fog eltemetni engem.”
Hét évig éltek így. Vanda csak jóval a háború után tudta meg, hogy otthon maradt családtagjait Auschwitzban kivégezték. Ez nagyon megviselte, de úgy tűnt, hamar összeszedte magát. Molnár Ferencet 1947. augusztus 28-án reggel arról értesítette a szállodai detektív, hogy Vandát holtan találták a szobájában. Később a vizsgálat megállapította, hogy jelentős mennyiségű gyógyszert vett be, és whiskyt ivott rá.
„Vanda meghalt – életem fénye kialudt.” Így kezdődik az a különös emlékirat, amelyet az író Bartha Vanda halála után kezdett írni, és amely csak angol fordításban maradt ránk, mivel eredetije elveszett. Az író a temetés után teljesen összeomlott, a legváratlanabb helyzetekben sírva fakadt. A nagy mennyiségben szedett nyugtatók mellé újra sok alkoholt ivott, akárcsak fiatal korában. Talán ennek köszönhetőek azok a víziók, amelyeket részletesen leír az emlékiratban: hosszú hónapokon át minden éjjel felkelt, és a halott Vandával beszélgetett a gardróbszekrény sötétjében.
Molnár úgy érezte, nem tud titkárnője nélkül írni sem, ezért tudatosan lezárta életművét. Minden kéziratát, jegyzeteit, hátrahagyott művét bevitte a New York-i városi könyvtárba, a paksaméta tetejére pedig odatette Bartha Vanda fényképét. A hagyaték is ezen a néven került be a katalógusba. Az álom-Vanda ezután még két évig jelentkezett éjjelente, de egyre ritkultak a látogatások. Molnár Ferenc élete végén alig hagyta el szállodai lakosztályát, feleségén kívül látogatókat csak ritkán fogadott, legfeljebb a közeli étteremig ment el, ahol Vandával ebédelt minden nap. Bezárkózva, magányosan halt meg, öt évvel Vanda után. Darvas Lili a Linden Hill-i temetőben Bartha Vanda sírja mellé temette férjét.
R. V.
