Mit gondolhatok ezek után, amikor tudom, hogy nem csupán ez a két ember az egyedüli, akik összetartoznak, de nem gondolkoznak egyformán? Így van ez sokszor velünk is, amikor döntenünk kell arról, hogy szót fogadunk-e a felhívásnak, és feltesszük a maszkot, vagy csak rántunk egyet a vállunkon:”Mit nekünk a zordon Kárpátoknak…”.
Mi tagadás, valóban kényelmetlen. És piszkosul kényelmetlenné teszi az életünket. De mindennek ellenére kötetezővé kellett válnia. Miért? Mert ma kizárólag csak a maszkviselés látszik az egyedüli lehetőségnek arra, hogy védjük magunkat a veszélyes vírustól. Szigorú kötelezettség, valljuk be. De a kormányok többségének, így a mai járványügyi helyzetben a magyar kormánynak is meg kellett tennie ezt a nemszeretem lépést, mert a súlyosabb következménnyel járó kötelező karanténon kívül egyelőre kizárólag csak ezzel védhetjük meg a környezetünkben élőket, időseket, betegeket, vagy bármely más embertársunkat a fertőzéstől. Meglehet, hogy nem érezzük magunkat betegnek, bátran bulizunk a többiekkel. De teszt nélkül képtelenség eldönteni azt, hogy hordozzuk-e a vírust magunkon, amivel megfertőzhetünk másokat. Vagy mások minket…
A fenti kis történet valóban nem egyedi. Bárki átélheti akár a saját családjában, a munkahelyén, bármilyen szórakozóhelyen. Aztán ott vannak a jó barátaink, meg az a sok ismeretlen ember, akik között élünk, akikkel együtt utazunk a metrón, és akik közül nem kevesen merészen hangoztatják, hogy felesleges, eltúlzott és kellemetlen ez az elővigyázatosság. Nagy kért okozhat az is, hogy napjainkban már a világhálón is felbukkannak olyan orvosok, szakemberek, akik képesek megingatni józanságunkat és lebeszélnek minket a maszkviselésről. Az alábbiakban egy ezzel a felfogással egyetértő véleményt olvashatunk egy orvos hangján. Aki közzétette, egy háziorvos ajtajára szegezve látta meg a szöveget Németországban. Elolvasta a szöveget, és miután egyetértett, lefordította magyarra, és közzétette a facebookon.
Íme, az első levél a maszkról.
„Orvosi információ COVID-19-LV
Ha maszkot visel, orvosi szempontból a következők történnek:
1. Ön újra belélegzi a saját kilélegzett levegőjét! Ez azt jelenti, hogy a vérében több lesz a szén-dioxid és nitrogén-oxid.
2. Ön kevesebb oxigénhez fog jutni, mint egyébként. (Az oxigén a test minden életfunkciójához nagyon fontos!)
3. Az Ön tüdeje nincs úgy „szellőztetve”, ahogyan azt kellene!
(Ez tüdőbetegségeket is okozhat!)
4. Ha a maszkot fél óránál tovább hordja, az baktériumokkal szennyezett lesz!
5. A maszk nem tartja vissza a vírusokat!”
Ezt üzente Dr. Gradnig Francz fürnstenfeldi általános orvos a körzetéhez tartozó betegeinek. Aki közzétette, hozzáfűzte a facebook-olvasóknak a saját magánvéleményét: „Semmi ok a rettegésre és a pánikra!”
Valóban nincs mitől féljünk? Valóban tévedésben vannak azok az professzorok, kutatók, járványügyi szakemberek, akik határozottan lándzsát törnek a maszkviselés mellett? Feltételezhetjük róluk azt, hogy nincsenek tisztában azzal, amit német kollegájuk a rendelője ajtajára szegezett? Hogy nincsenek tisztában azzal, hogy a maszk nem tartja vissza a vírusokat? Ha nem hisznek nekik, hogy miért ez a túlzottnak titulált elővigyázatosság, akkor kérem, olvassák el az alábbi másik levelet, amit ugyancsak a világhálóra tett fel egy ismeretlen. Bizonyára nem orvos, nem járványügyi szakember. Nem ismerjük sem a nevét, sem a lakhelyét. Ez az ember laikusként, de felelőssel gondolkozó emberként ismeretlen embertársainak üzent. Szavai nem dörögnek olyan mérhetetlen nagy erővel, mint a Biblia nagy prédikátorai. Ő a saját hangján szólt nagy bajunkról, halkan, figyelmeztetőül…
Íme, a második levél a maszkról.
„Ami az arcomat takarja, az nem maszk. Nem önvédelem. Nem a szabályok betartása, nem a félelem jelképe, hanem tiszteleté. Tisztelet az embertársaim iránt, akiknek ezzel jelzem, hogy becsülöm, tisztelem őket annyira, hogy mindent megteszek, ami tőlem telik, hogy TŐLEM NE KAPJANAK EL HALÁLOS BETEGSÉGET. .. Lehet nagyképűsködni, hősködni, bizonygatni, hogy „Én bezzeg sosem vettem fel maszkot, mégis élek!” Vannak, akik szimptóma nélküli betegek, ellenállóbbak, de a felelőtlenségük eredménye az, hogy valaki, netán egy ártatlan nagyszülő, vagy egy diabéteszes, esetleg magas vérnyomásos, vagy asztmás fiatal felnőtt, belehal egy hősködő maszk nélküli tróger léhaságába. Tudom, nem kényelmes. Nagy melegben én is kapkodom a levegőt. De ennyivel tartozom a sérülékenyebb vagy betegségekkel küszködő ismerős és ismeretlen embertársaimnak.
A maszk nem pajzs. A maszk viselése, a világot fenyegető vírusjárvány elleni, egyszerűen betartható védekezés gesztusa. Csak egy apróság a távolságtartás és a türelmes sorban állások mellett.
De a maszk azt is megmutatja, hogy mennyire vagy önző, és mennyi tiszteletet érzel azok iránt, akik a környezetedben élnek, és akik ezt a tiszteletet megadják neked. A humanitás ilyetén bizonyítása tulajdonképpen kötelező udvariasság.
És udvariasnak lenni mégiscsak egyszerűbb, mint temetni…”
Szabad akaratú emberként teremtett minket az Isten. Felhatalmazott: bátran élhetünk szabadságunkkal szívünk, tudásunk, felkészültségünk, adottságaink szerint. De vigyázzunk! Könnyű visszaélni szabadságunkkal e hatalmas világjárvány idején, ha csak vállat vonunk! Jobb választás, ha felfogjuk, hogy a koronavírus-járvány második hullámában, annak vészes terjedése idején, nem saját egyéni szabadságunkat – vagy szabadosságunkat – kell megvédenünk, hanem halálos komolysággal kell tudomásul vennünk, hogy ma, holnap, és ki tudja, hogy még milyen sokáig, maszkban zajlik tovább az életünk.
Mert most az élet megőrzése a tét…
R. V.
