2011-ben Rádler Mária törzszászlós kezdeményezésére a bírálóbizottság nekik ítélte a Magyar Örökség-díjat.
„A térképészetben minden benne van, amire szükség van a tudományhoz: a tér, a kép és az ész. A földrajz térbeli történelem, a történelem pedig időbeli földrajz és mindkettő közös nyelve a térkép” – ahogy dr. Klinghammer István professzor szokta mondani. Tóth Ágoston honvéd ezredes, polihisztorral indítjuk sétánkat a múltba, hogy megismerkedjünk a magyar katonatérképészet eredetével, feladataival. Sokkal messzebbre kell visszatekintenünk azonban, mint 1919, hiszen az 1528-ban kiadott Lázár deák térkép az első, amit magyar kéz készített.
„1981-ben a katonai térképészet történetében rendszerváltás történt: az akkori parancsnok, Bak Antal ezredes határozta meg, hogy az addig végzett munkát mindenképpen meg kell őrizni az utókor számára. Ekkor alakították ki a múzeumot, amely háború előtti, háború utáni és a topográfus szobában mutatja be a magyar katonatérképészet történetét. A háború előtti részt a három katonai felmérés alapján csoportosítjuk, amelyek az idő előrehaladtával és a technika fejlődésével egyre pontosabbá váltak. Teljes országra szóló felméréseket csak a katonai térképészek végeztek, ahogy föld- és éggömböket, valamint dombortérképeket és maketteket is csak katonák készítettek” – kezdi a tárlatvezetést Rádler Mária törzszászlós.
1919. február 4-én a hadügyminiszter határozott az első önálló katonai térképező csoport megalakításáról, ezért ünneplik ezen a napon a magyar katonai térképészet napját. „Hatalmas előrelépés volt, hiszen az osztrákoktól elkülönülve, saját állománytábla alapján kezdhették meg a munkát a magyar katonatérképészek. Az első parancsnok Kirchlechner Károly tábornok volt, aki földmértant tanított a Ludovika Akadémián. Érdekesség, hogy 71 évvel a megalakulást követően, lánya és unokája Új-Zélandról ellátogattak Magyarországra, hogy megnézzék, létezik-e még a katonai térképészet” – fogalmaz a törzszászlós.
A térképészek feladata nemcsak szellemileg, de fizikailag is igen megterhelő volt: kora tavasztól késő őszig járták az országot, kezdetben gyalog, majd kerékpárral vagy motorral, nappal felmértek, éjszaka pedig rajzoltak, felszerelésük hordozható volt. A helyesbítéseket légi felvételek, úgynevezett ortofotók alapján tudták elvégezni: ezeket a fotókat csak azonos évszakban, azonos szögből és fedéssel lehetett elkészíteni, hogy használhatóak legyenek, ezek alapján tudták pontosítani, aktualizálni a térképeket.
A következő igazán emlékezetes, történeti mérföldkő 1925, amikor Hajts Lajos tábornok vezetése alatt a térképészek a trianoni döntés megtorlásaként frankhamisításba kezdtek. A ma is használt épület alagsorában, térképészeti módszerekkel gyártották az ezerfrankos bankjegyeket, a munkában pedig önkéntes alapon, igazi csapatként vettek részt a katonák. „Hajts tábornok úr fia sajnos fiatalon meghalt, így a vagyonát a beosztottjai közt osztotta szét, ez csak egy példa arra, hogy mennyire összetartó közösség a katonatérképészeké” – emeli ki Rádler törzszászlós, aki hiteles forrásból tud ilyen sokat a szakmáról. Édesapja, Rádler Ferenc alezredes 1942-1983 között itt dolgozott földmérő mérnökként, számos szakmai érdeme mellett ő mérte fel a legtöbb 1:25000 méretarányú térképszelvényt.
„Apukám megtanított a haza szeretetére, a bajtársiasság értékére és a szakma minden rejtelmére. Amikor nem a felméréseken dolgozott, rengeteg kirándultunk, ő akkor is folyamatosan mondta, hol, mit látunk. Tulajdonképpen belenőttem a terepezésbe, a térképkészítésbe” – indokolja pályaválasztását. Hozzátette: természetesen az is jó motiváció, amikor egy elkészült térképszelvény alá odaírhatja a nevét. „Nem tudok más szakmát mondani, amely teljesen bejárja az országot, szinte nincs olyan nómenklatúra, amit ne láttam volna vagy ne dolgoztam volna rajta” – hangsúlyozza.
„Címerünk nagyon hasonlít Magyarország címerére, de megjelenik a földgömb és a kard is benne. A földgömb színe Szűzanya palástja kék, ez onnan ered, hogy a térképeken a vörös a háborút, a világoskék árnyalat pedig a békét jelentette”
A két háború közt és a második világháborút követően helyben képezték a szakembereket, a katonai ismeretek mellett a térképészetet is megtanulták a fiatalok. Ma csak képzett földmérő mérnökök vagy térképészként végzettek kerülhetnek szakbeosztásba, Mária pedig el sem tudja képzelni, hogy valaha is mással foglalkozzon.
„Rengeteg telefont kapunk a fegyveres és rendvédelmi szervektől, valamint a civil felhasználóktól, hogy bizonyos térképeket honnan, hogyan szerezzenek be és tudunk-e nekik ebben segíteni. Foglalkozunk állami alapadat-védelemmel is, ezek szakigazgatási feladatok, amiket nagyon szeretek. Az igazi büszkeségem pedig a gyűjtemény, ami mára több százezer darabossá nőtte ki magát. Tervezzük a fel- és megújítását, mert a tárolókban már sokkal több dolgot tudnánk kiállítani. Gyakran térképész kollégák hagyatékai és a korábbi látogatók segítségével bővülünk, hiszen találnak otthon valamit, ami szerintük érdekes, felajánlják nekünk – ha a katonai térképészettel kapcsolatos, köszönettel elfogadjuk és bevonjuk a kiállításba. Nekem ez a múzeum igazi beteljesedés” – mondja az elfogult papírtérkép-párti szakember.
A térképészeti gyűjtemény a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum (HM HIM) külső kiállítóhelye, a járványhelyzet miatt időszakosan zárva tart, egyébként előzetes időpontegyeztetés alapján látogatható. A belépés ingyenes, tárlatvezetője Rádler Mária törzszászlós. További részletek a múzeum weboldalán olvashatók.
Forrás: Honvédelem.hu
