Volt már a fővárosban Mária Terézia laktanya
A Kiliánt korábban (1892-től) Mária Terézia laktanyának nevezték. Az épület eleve laktanyának épült 1843–1845 között, Hild József 1835-ben készült tervei alapján. A hatalmas, harmincezer négyzetméteres épületet 1845-ben adták át.
Az egykori Kilián laktanya (Kilián György laktanya) épülete Budapesten a Ferenc körút és az Üllői út kereszteződésében áll, szemben a Corvin közzel, az 1956-os forradalom idején a később kivégzett Maléter Pál székhelye. A Kilián laktanyában alakult meg 1956. október 31-én a forradalom Nemzetőrsége, amelynek vezetője Király Béla volt.
A laktanya az 1956-os forradalom egyik legerősebb ellenállóközpontja volt, amely a szomszédos Corvin közzel „párban” harcolt – sőt a forradalom első napjainak sajtókrónikáiban akkora hírnévre tett szert, hogy sokan az épületet tekintették az ellenállás szimbolikus központjának.
Ez – valamint a Kilián viselkedése a forradalom első napjaiban – kiváltotta a Corvin közben harcolók bizalmatlanságát és féltékenységét: Pongrátz Gergely parancsnok, aki Maléterrel egyébként is rossz viszonyban volt, szóvá is tette, hogy a sajtó méltánytalanul mellőzi a Corvin közt a Kilián laktanya javára. A Corvin köz és a szomszédos laktanya a város fontos stratégiai pontján helyezkedtek el, az Üllői úton észak felé hatoló szovjet erők útvonalán a belváros kapujában.
A forradalmat követően az épület körút felé eső részén árkádokat létesítettek és az épületből lassan kiszorultak a katonák.
Jelentős részét ma a Fővárosi Ingatlankezelő Műszaki Vállalkozói Zrt. (FIMŰV) kezeli, cégek, üzletek működnek itt, illetve itt volt a Ruttkai Éva Színház is. Az épület nyolc évtizede műemlék, felújítására nem sok pénz jut. – mindezt a wikipedia írja.
De térjünk vissza a Budaörsi úton 1916 óta álló Petőfi-laktanyához
„A honvédelmi tárca (mai) vezetése a honvédség alakulatainak és laktanyáinak részben már befejeződött, részben pedig még folyamatban lévő névváltoztatásainál, illetve az új névadományozásoknál pont azt a kizárólagosságot szerette volna és szeretné elkerülni, ami az 1945–1990 közötti gyakorlatra volt jellemző, a kommunista ideológia „a múltat végképp eltörölni” szlogenjének értelmében.
Az elnevezéseknek emellett – lehetőség szerint – kapcsolódniuk kell az adott alakulathoz, fegyvernemhez vagy éppen a haderő egészéhez köthető hőseinkhez.
Hazánkban a laktanyákat kezdetben az uralkodóház tagjairól nevezték el, esetleg szintén a birodalom érdekeiért küzdő nagy hadvezérekről. Az Osztrák–Magyar Monarchia összeomlását és az ismét független Magyarország létrejöttét követően egészen 1945-ig az volt a jellemző gyakorlat, hogy részben megmaradtak a Habsburg-ház legfontosabb személyeiről elnevezett objektumok nevei, részben pedig felvették az akkori államfő, Horthy Miklós, valamint jelentős magyar történelmi személyek, legtöbbször katonák, illetve olyan királyaink neveit, akik egyben hadvezérek is voltak.
A teljes paradigmaváltás a szovjetizálás sikeres végrehajtása során történt meg. A Magyar Néphadsereg korszakában legtöbbször olyan személyekről nevezték el a laktanyákat, akiket a kommunista rendszer „haladónak” minősített.
A választáskor másodlagos szempont volt a katonai múlt és a harctéri teljesítmény. A szabadságharcos elődök élvezték a legnagyobb előnyt, így az országban hamarosan tucatjával lettek a Kossuthról, Petőfiről, Dózsa Györgyről elnevezett katonai építmények. Az 1960-as, 1970-es, 1980-as években aztán az „ellenforradalom” áldozatai, leverői is bekerültek a névadók társaságába, csak elvétve maradhatott meg egy-egy Zrínyi vagy Hunyadi.
1990 után csak annyi változás történt, hogy a hagyományos nemzeteszmétől vállalhatatlanul idegen kommunisták nevei lekerültek az objektumok kapui fölül. Ugyanakkor a régi helyébe nem lépett új koncepció. Ez látszik a fantáziátlan Kossuth, Petőfi elnevezésekben…
Budapest, de bátran állíthatjuk, az ország egyik legszebb, ma is álló laktanyája a Budaörsi út mentén helyezkedik el. A kaszárnya építését 1916-ban fejezték be, és 1917-től 1945-ig IV. Károly király nevét viselte.
A jelenlegi laktanyanév megváltoztatása mindenképpen indokolt, hiszen Petőfi Sándort ugyan nemzetünk legnagyobbjai között tartjuk számon, amíg csak magyar ember él a földön, de a szabadságharc lánglelkű költőjének katonai vonatkozásai kifejezetten gyengék.” – taglalja a névváltoztatás magyarázatában a Magyar Nemzet.
De kérdezem én: Mária Terézia katonaember volt? Szegény Petőfivel, éppen az ő évében, mi bajuk volt a szóban forgó laktanya új névadóinak? Én ezt nem értem…
SzK
