1902. május 19-én, Párizsban egyezményt kötöttek az európai államok a mezőgazdaságban hasznos madarak védelme érdekében. 1902-ben Chernel István ornitológus szervezte meg Magyarországon először a madarak és fák napját, amelyet az 1906. évi I. törvénycikk szabályozott. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter körrendeletben írta elő: évente egy napot a népiskolákban a tanító arra szenteljen, hogy a tanulókkal a hasznos madaraknak és azok védelmének jelentőségét megismertesse.
Ez a nap a Föld napjának testvérünnepe, amelynek célja, hogy különböző megemlékezésekkel, rendezvényekkel a társadalom, különösen az ifjúság természetvédelem iránti elkötelezettségét kialakítsa, elmélyítse. Időpontja a hatályos természetvédelmi törvény szerint minden év május 10-e.
A fa eleink gondolkodásában központi helyet foglalt el.
A Biblia elejéről: „És ültete az Úr Isten egy kertet Édenben, napkelet felől, és abba helyezteté az embert, akit formált vala. / És nevele az Úr Isten a földből mindenféle fát, tekintetre kedvest és eledelre jót, az élet fáját is, a kertnek közepette, és a jó és gonosz tudásának fáját.”
Jókai Mór:
Ültess fát!
Hogyha mást nem,
lombot ád.
Árnyékában megpihenhetsz,
gondot ő visel reád.
Jó tavasszal nyit virágot,
messze érzed illatát.
Kis madárka száll reája,
ingyen hallgathatod szavát.
Ültess fát!
Napjainkban újjá éledt az a szokás, hogy egy kisgyermek születésének örömére a szülők fát ültetnek. Ami azután magával a gyermekkel növekszik. Az lesz az ő fája.
Jó átélni, hogy néhány óra a természetben csodát tesz velünk– testünk újjáéled, elpárolog fizikai, idegi, lelki fáradságunk, szellemileg is felfrissülünk. A nagyvárosokban élők ezért ösztönösen igyekeznek kiszabadulni a házak közötti zajból, legalább a közeli parkba. Hiszen egymás szavát sem értik a 2-3 sávos utak zajában. Alig 100 méterre eltávolodva az úttól egy parkba, a fák, a cserjék zajvédő fala mögött már nyugodtan leülhetünk beszélgetni, olvasni, lazítani. A fák lombjának susogása, a madarak éneke, tücskök cirpelése elfedi az utak gépzaját.
s.k.