Nap mint nap halljuk a felfokozott indulatokat a magyar egészségüggyel kapcsolatban. Az ember ugy van vele, hogy lassan már hidegen hagyja a panasz hogy milyen hosszú a várakozási lista a műtétekre,vérvételre,ultrahangra és még sorolhatnám,mert úgy sem tud tenni ellene. Morogva, de kénytelen beletörődni és kivárja a sorát,vagy mélyen belenyúl a pénztárcájába és igénybe veszi a magánellátást. Érdekes hogy ott szinte tárt karokkal várják, ott nincs várólista. Még szerencse mondják sokan, hogy kerül, amibe kerül,de így talán tenni tudnak valamit a gyógyulásukért.
Most nem a várólistákról szeretnék megemlékezni csupán egy észrevételt szeretnék megosztani az olvasókkal. A helyszín:egy budapesti kórház járóbeteg ellátó urológiai rendelése. A várakozók száma egyre nő, de nem veszélyes, így jut mindenkinek hely a padokon ami megérdemel egy kritikát. Amúgy ergonómiailag valószínűleg tesztelt darabokról van szó,de a hosszas ülés végtelenül kényelmetlen már csak azért is, mert mivel fémből készült, kemény és hideg. Ne feledjük, hogy urológián vagyunk,ahol köztudottan alsó húgyúti szervek megbetegedésének orvoslására várnak a betegek,miközben egy hideg ülőalkalmatosságon tengetik a délelőtt hosszas óráit. Vannak élelmesek, akik –ha van náluk kardigán vagy egy szövet bevásárló szatyor – maguk alátéve igyekeznek melegedni.
Az alagsor ablakai mint bukóra nyitva és velük szemben egy „retró”ajtó, ami sehogyan sem csukódik be a rajta ki be járó nővérek mögött.Ezért aztán egyre fokozódik a huzat,de egy élelmes várakozó rájön hogy a bezárhatatlan ajtó-mivel nem jó rajta a kilincs és a zár. mégis bezárható egy trükkel.Ezért aztán minden ajtónyitás után odamegy és becsukja az ajtót.A trükközés technikáját most nem árulom el,de sikeres.Végre nincs huzat legalább is a következő ajtónyitásig .Hosszas tornázás,nyújtózkodás után a bukóablakot sikerül becsukni,igaz hogy csak az egyiket.
A hosszúra nyúló itt töltött idő alatt a mellékhelyiséget is használni kell ! Szerencsére van kettő is, de egyikben sincs nemhogy papír, de még papírtartó sincs,csak letörött csonkja lóg,láttatva hogy valaha itt volt. Legalább kézfertőtlenítő lenne, de az sincs,vagy esetleg egy darabka szappan lenne végső megoldásként!
A várakozók véleményét most nem kommentálom, de nem kell hozzá nagy fantázia hogy kitaláljuk. Hát csak ennyit az egészségügy apró cseprő hibairól. Mindez Budapest kellős közepén.
Major Edit
