1939-ben költöztek Magyarországra, és már itt érettségizett. Akkoriban megjelentek olyan hírek, hogy segédmunkásból lett színész, ám ez nem igaz, az időrend nem stimmel.
Darvas Iván (1925. június 14. – Budapest, 2007. június 3.) az Iván nevet nem orosz származása miatt vette fel, hanem azért, hogy megkülönböztethesse magát a kor költő-humoristájától, Darvas Szilárdtól. A Színiakadémiára járt, de aztán részint a háború miatt, részint mert már azért, mert már foglalkoztatott színész lett, még főiskolásként. „Darvas Ivánnak titokkal teli lénye volt. Szinte végiglebegte az életét” – ezt mondta róla Törőcsik Mari. …
Az 1956-os forradalom lázában forradalmi bizottságot szervezett színházában. Azt tervezte, hogy testvérét, Darvas Attilát kiszabadítja a börtönből, és ez meg is történt. De nemcsak a bátyja szabadult ekkor, hanem az egész börtön kiürült. A forradalom után emiatt ítélték börtönbüntetésre, majdnem három évet töltött rabságban. Szabadulása után egy ideig nem léphetett színpadra, és ekkor dolgozott segédmunkásként egy műanyag-fröccsöntő műhelyben. Négy évig tartott a száműzetése a világot jelentő deszkától.
Hatalmas szerepeket játszott el – tökéletesen. Később, a rendszerváltás idején – az SZDSZ színeiben – politikai szerepet is vállalt. Utolsó éveiben komoly betegségekkel küzdött, problémája volt a szívével, a veséjével, több életmentő műtéten esett át. Halála előtt öt évvel adott interjút Friderikusz Sándornak, és ebben – többek közt –, az elmúlásról is beszélt. „A saját jövőm természetesen nagyon-nagyon mélyen foglalkoztat, hiszen nagyon nagy, jelentőségteljes esemény előtt állok, ez nem vitás. Hát ez az esemény – ha szabad így kifejeznem -, az elmúlás, a halál. És ma már sokkal közelebb állok hozzá, mint 78 évvel ezelőtt.”
Harmadik felesége 1972-től Motorcza Irén fotós volt. Két gyermekük született, Ráchel Tatjána és Benjamin Olivér. Ekkor, egy pillanat alatt képes volt lemondani az italról, onnantól fogva már nem az élet habzsolása lett a lényeg számára. Saját bevallása szerint csak a harmadik házasságakor nőtt be a „feje lágya”. Első felesége Tolnay Klári volt, a második Házy Erzsébet, mindketten a színészi pálya csillagai.
Sokan találgattak akkoriban, hogy miért nem volt nyilvános temetése. A művészhez közel állók azonban tudták, mi a helyzet. Berek Kati. a kor hatalmas művésznője, például így nyilatkozott ez ügyben: „Úgy tudom, hogy Darvas Iván a feleségével beszélte meg, hogy maradjon titokban a nyughelye. Ketten döntöttek úgy, hogy maradjon titokban a nyughelye. Természetes, ha nem így lett volna, én is fejet hajtottam volna a sírjánál. Akaratukat azonban tisztelni kell és tudomásul kell venni.„
Máté Erzsi, nemrég elhunyt csodálatos színművészünk azt mondta erről: „Meggyőződésem, hogy ez az okos ember döntött így, hiszen tisztelni vagy gyászolni valakit, magunkban is lehet. Sajnos sok neves pályatársam temetésén álltam már, és hallgattam a megjegyzéseket , suttogásokat: „Nézd, XY hogy megöregedett!”. Vagy: „Figyelj, áll ott XY két nő között? A kettő közül vajon melyik lehet a felesége?” Én tiszteletben tartom Iván és a család döntését. Bennem él a fájdalom, mert elveszítettük ezt a nagyszerű színészt, ezt a nagyszerű embert, de nem beszélek róla…”
Nyugodjék békében.
R. V.
