Balog Melinda (maybelstrange53)
Mindenszentek
Ködös, hűvös volt már a nap.
Egy csöppnyi kislány nagyanyjával ballag.
Kezükben kosár, benne virágok,
Locsoló és kerti szerszámok.
Csendben lépkednek az őszi avarban.
A temetőkaput elérve már harmat van.
A lányka kérdi… Miért jöttünk, nagyi?
Virágot ültetni és rendet rakni.
Hangzott a válasz.
De látta, szemében ott a bánat.
Aztán megeredt a nyelve a jó nagymamának.
Elmesélte sorra, kit hogy hívtak,
Délceg fiúkat, kik értük haltak.
A családban élni meddig bírtak.
Egy-két szép emléket felidézett róluk,
S végül a bú arcán mosolyra fordult.
Meleg szeretettel rendezték a sírokat,
Gyertyákat gyújtottak, kis lángokat.
Mely értük égett, jelezve,
Hogy sohasem lesznek elfeledve.
Paluska Jánosné
Hinni kell a koszorúk szavának
Hinni kell a koszorúk szavának,
szirmaik közt rejtőzik a bánat,
helyettünk a virágok beszélnek,
elsuttogják bánatunk a szélnek.
Kérdésekre nem érkezik válasz,
karok helyett fejfa itt a támasz,
könnyeink csillognak, gyertyafény,
a régi gyász míg élünk, visszatér.
Mindszent napján reményt kap a lélek,
a gyász mögött újrakezdés éled,
A hervadás elmúlásunk tükre,
mind áhítunk a mennyei üdvre.
Nyugalmas csend, béke honol itten,
levelek hullanak búcsút intve,
Hinni kell a koszorúk szavának,
a hit s a remény nyújt vigaszágat.
Dömötör Dóra Kitti
Mindenszentek
Mindenszentek, Ti, ott fent,
Lepillantotok reánk újra, újfent.
Változunk és változik a világ,
Évről évre másképp gondolunk Terád.
Sosem gondoltam rá úgy, mint szomorú tényre,
Hogy e napba semmi vidámság se férjen bele Nékem.
Mit gondolsz, Ők mit kívánnak, ott fenn?
Hogy boldog légy, úgy, mint még sohasem.
Csak egy dolgot bánhat igazán egy ember,
Ha kihagyja azt, amit neki szánt az Egyszem.
Élj vele, és ragadd meg az alkalmat,
Ígérem, nem fogod megbánni ezt a hatalmat!
Minden tapasztalat hatalom és tudás,
Kívánom, hogy leld meg a legbelső imád.
Hidd el, ha büszke leszel magadra, itt bent,
Büszkék lesznek rád, még akkor is, ha te nem.
Egy komment:
„Mit gondolsz, Ők mit kívánnak, ott fenn?
Hogy boldog légy, úgy, mint még sohasem.”
Kedves Kittike, jó lenne, ha mindenki megértené a Te bölcs figyelmeztetésedet!
Szüleink, nagyszüleink az egész életüket a mi boldogságunkra tették fel, mi ugyanezt tesszük gyermekeinkkel, nyilván a síron túl is azt kívánjuk utódainknak!
Ez a „halloween”- téboly pont az ellenkezőjét akarja bizonyítani: féljünk a Halottak szellemétől! Micsoda logikátlan esztelen őrület ez, semmi köze a sok évszázados, normális magyar hagyományokhoz, a virágcsokorhoz, mécseshez, csendes, méltóságteljes, kedves beszélgetéssel halottainkhoz! Felidézzük ilyenkor magunkban a velük töltött szép órákat. Nem a szomorúakat!!!
Nagyon hálásak vagyunk Neked Kitti,hogy erre hívod fel verseddel a figyelmet.”
(Forrás: www.poet.hu – magyar versek)
SzK
