Mindenekelőtt a kolléganőket, továbbá Kőporossy Borbálát, a Művelődési Ház igazgatónőjét és helyettesét, Hanzelik Évát, valamint a Kolompos Együttes tagjait és a fellépő gyerekeket.
Megköszönte a segítőknek az előkészítést, az odafigyelést. -Ebből kapok erőt. – mondta.
Az első előadók Kulin Márti kolléganőnk bájos unokái voltak. Hanga és Róza a nagymama közelében megbátorodtak és hallhattuk csilingelő hangjukat.
Őket Lagmár Maja, a törökbálinti zeneiskola 11 éves növendéke követte.Rományi József: Nyúl iskola versét mondta el, és még két népdalt is énekelt.
Majd a Kolompos Együttes következett, melynek tagjai nem voltak ismeretlenek számunkra, hiszen ismertük több évtizedes zenei munkásságukat.
Vezetőjük elmondta, hogy ebben a felállásban 25 éve zenélnek. A gyerekek, a közönség felől áradó szeretet lelkesíti őket. Bennünket meg az életörömük, a sziporkázó humoruk serkentett derűre.
Bemutatták a hangszereiket, amelyek állati hangokon is meg tudnak ám szólalni! A nagybőgő medve- és tehénhangot, a mélyhegedű kutyaugatást utánzott, a hegedű nyávogott, a tambura cincogott.
Vidám műsorukba bevonták a hallgatóságot és a gyerekeket is, ami nem is volt nehéz. Szívesen énekeltük közösen a jól ismert dalocskákat és kacagva végeztük hozzá a tréfás mozdulatokat.
-Megfiatalítottak bennünket!- mondta Erzsike és köszönete jeléül egy tortát ajándékozott az együttes tagjainak, amit csokihangszerek, kották díszítettek.
Ezek után a szépen megterített asztal mellett még sokáig beszélgettünk, falatoztunk, örültünk az együttlétnek.
Búcsúzásnál megköszöntük ezt a remek pedagógus napot Bandur Erzsébetnek és szorgos segítőinek.
Fotó: Gizita
s.k.
