Arra hamar rájöttem, hogy az kizárt, hogy együtt sétáljunk, ugyanis nem vagyunk egy súlycsoportban. Hiába vagyok több mint háromszor nehezebb nála, energiája, lendülete, ereje, sokszorosa az enyémnek. Egy atléta és egy szenvedélyes emberimádó lélek keveréke.
Ha Pepora egy dinamót kötnénk, akkor megoldaná egy teljes ház energia ellátását. Mikor sétáltatók jönnek, kifejezetten vadászunk a jó kötésű, erős pasikra, akiken látszik, hogy egy kis futás sem jelent nekik gondot. Megfűzzük őket, hogy Pepot vigyék sétálni. Visszatérésük után aztán mindig megköszönik, hogy ilyen remek négylábú személyi edzőt biztosítottunk számukra. A fizikai erő karbantartása mellett, Pepó a lelket sem hanyagolja el. Hihetetlenül embercentrikus. Különlegesen hosszú mellső lábaival kalimpál ki a kennelből a rácson át ez a szürke-bézs-fehér foltos, az átlag vizslánál valamivel magasabb, alkatra vadászkutya, hogy valaki végre érintse meg, szóljon hozzá, foglalkozzon vele. Ha eléri a célját és kijut sétálni, akkor megmentőjét „edzés közben” néha átöleli, s mivel jobbára felér a fejéig, nyálas puszikkal borítja el. És ekkor ez az ember még csak nem is a gazdája! Hogy a gazdit, hogyan fogja majd szeretni, azt el sem tudom képzelni.
Bár nagyon szeretnénk, ha jelentkezne valaki érte, de nála azért különösen meg kell gondolni, kihez költözhet. Ő aztán végképp nem való mondjuk a nagyi hátsó kertjébe, ahol „Jó lesz ott neki, futkoshat, csak a palántákat ki ne ássa!” Na nem.. Egy nagyobb kert, ahol begyorsulhat, az már inkább neki való hely lenne. De a kert mellett a séta is jár ám! Egy társ, akivel bejárhatja a világot, de legalábbis a környéket, naponta akár többször is. A cicákra vadászkutyaként reagál – zsákmánynak nézi őket – egyelőre. Persze egy-két cicapofon és az elengedhetetlen kutyaiskolai nevelés, -ami valljuk be, nagyon ráférne- még ezen is változtathat. Lány kutyákkal egyértelműen jól kijön, de volt már fiú kenneltársa is, akivel hosszú ideig éltek barátságban. (Egészen addig, amíg Andrej nemrég gazdára talált egy kedves családnál.) Valami ilyesmiben reménykedik Pepó is. Lelkes, igyekvő, megfelelni vágyó természete, és -ha a mozgásigényét kielégítik- bújós, szeretgetős lénye, tökéletesen alkalmas is lenne egy ilyen feladatra. Úgyhogy Most! Most azonnal jöjjön érte az, aki az elmúlt percekben rájött, hogy eddig pont egy ilyen Társat keresett!
Pepo. Túl sok időt töltött el nálunk.
Nem itt a helye.
Pepo a Budaörsi Állatmenhelyen várja, hogy valaki végre felfigyeljen rá. Talán pont itt talál rá az igazi!
További képeket és információkat a Budaörsi Állatmenhely honlapján lehet találni. Személyesen vagy telefonon lehet érdeklődni a menhelyen vagy a 06-70/601-6700 telefonszámon.
Fekete Adrienn
