Pride és érzékenyítés 1.

2021-08-03 | Budaörs
Az idén harmadik alkalommal tartották meg az egy hónapos Budapest Pride ünnepet egy Pride Fesztivál felvonulással, és azzal a szlogennel, hogy „Vedd vissza a jövőd!” Ez szépen hangzik, bár jó lenne, ha valaki meg is magyarázná, hogy ez mit jelent. A Pride hivatalos oldala szerint a felvonulás szervezői ezzel is igyekeznek a társadalomban jelenlévő szorongásra és apátiára reagálni.

Az egy héttel ezelőtti Pride felvonuláson a hírek szerint mintegy harmincezer ember vett részt és az eseményen beszédek is elhangzottak. Ott volt Karácsony Gergely, Budapest főpolgármestere is, aki elmondta, hogy kötelességének érezte szolidaritást vállalni Magyarország legutóbbi megtámadott közösségével. Jelezte azt is,”ha egyszer a politika megváltozik, akkor szembe kell nézni az örökségünkkel, és fel kell dolgoznunk bizonyos dolgokat, például a gyűlöletet, amit a magyar lelkekbe plántáltak. Készülve a változásra, ne a puskaport tartsátok szárazon, hanem a lelketeket tartsátok nyitva. Jó rátok nézni, csupa büszke, szabad ember!”” – mondta befejezésül.
Karácsony Gergely facebook-on küldött üdvözletére sokan reagáltak. Az alábbiakban közöljük az egyik hozzászólást.

„Ja k vam pisu.
Nemigen érek rá, hogy minden részletre kiterjedő levelet írjak, kedves Anyegin.
De nagyon örülök, hogy beszédet ti gavaris a felvonuláson. Én utoljára akkor mondtam komolyabb beszédet, mikor is kértem, hogy húzzanak a ruszkik ki Magyarországról a p….ba. Valamint próbáltam 2004-ben küzdeni a szerencsétlen erdélyi magyarokért, tudván, hogy ebből politikai vereség lesz. De azért a becsület, az becsület.
Próbáltam követni, hogy kinek a jogaiért küzdsz.
LMBTQ – nemigen érteni magyar nyelv, így valamennyi betűvel egyetértek. Mindenki azt tesz, amit jónak lát.
Azonban ha a kamasz gyerekemet belehajtjátok abba, akkor megkérem a packó nick nevű embert, hogy verje le a fejeteket.
Amúgy végtelenül ostoba vagy, hogy belementél ebbe a szarba, a magyar országgyűlési választásokon nem az Asselborn szavaz, hanem a magyar választópolgárok. Jöttetek ti már Marx-szal, Marcuse-val, Mao-val, meg újabban a Cseh Katkával, Asselbornnal, meg a hollanddal. Megszívtátok, mert demokrácia van, a magyarok döntenek. Sok sikert kívánok a 2023 -as polgármesterségedhez, bár nem tudom, hogy mit szólnak a választók, hogy el akarsz húzni onnan, ahová megválasztottak 2019-ben. Ez olyan, mintha 2012-ben elmentem volna ENSZ főtitkárnak, le….va, hogy mit akarnak a magyarok tőlem. Sokszor ölellek.”

Felszólaltak még mások is a Pride-en a főpolgármesteren kívül, ezekből szemezünk néhányat.

„Sziasztok, büszke, szabad magyarok!” – így kezdte beszédét Széll Bernadett országgyűlési képviselő, majd kijelentette: a legnagyobb bátorság bátran felvállalni, akik vagyunk…
Vay Blanka a Prizma Transzvertita Közösség tagjaként attól beszélt, hogy nekik varázserejük van, azért akarja a hatalom elásni őket…
Hegedűs Ernett tizenhét éves diák is szót kért, ő arról beszélt, hogy milyen nehéz átadni, mi mindenen megy át egy transznemű ember…
Bátyja, Hegedűs Máté, a Pride egyik szervezője pedig azt mondta el, hogy az LMBTQ fiatalok nincsenek egyedül, és nekik is van helyük a közéletben.

A felvonulásról beszámoló egyik hírportál kommentjeiből is válogattunk.

„Megosztja a közéletet ez gender ügy, a kormány állásfoglalása, amit nem akarnak érteni. Mitől ez a fellángolás, ez az erős kierőszakolása annak, hogy kövessünk egy olyan utat, ami egyesek szerint katasztrófába vezet, mások szerint ez az út a szent szabadság felé? És miért lenne lelkeket megrontó gyűlölet azokban az emberekben, akik soha nem mennének egy Pride-ra?”

„A Gyurcsány-kormány már 2009-ben rendeletet alkotott a kisóvodások kötelező genderérzékenyítésére. Gyurcsány neje pedig egyesületet hozott létre, amely megkezdte a genderideológia magyarországi terjesztését. Ha esetleg ez a társaság újra hatalomra jutna, nemcsak a gyermekvédelmi törvényt törölnék el, hanem a legkeményebb eszközökkel hozzáfognának gyermekeink gender-szemléletű átneveléséhez, szellemi megrontásához. Ez a tétje a népszavazásnak és a jövő évi választásnak.”
„Baloldali médiában, ha megjelenik valamilyen módon a népesedés kérdése, csakis olyan formában, hogy „a megszületendő gyerek károsabb a széndioxid-kibocsájtásra, mint egy parkolóháznyi autó”, „az elöregedő társadalomra hibás válasz a gyerekek vállalása”, „rövid távon a migráció sokkal hatékonyabb válasz, hosszú távon pedig a gépesítés lesz a megoldás”. Mégis, hányszor derül ki egy-egy mellékesen odavetett megjegyzés kapcsán, hogy rengeteg baloldali politikusnak, újságírónak, színésznek, zenésznek van három-négy-öt gyereke… „

Hol voltak nemrég ezek a ma ránk erőszakolt, új európai értékek?
Portugália 1986-ban lett az Európai Unió tagja, ehhez képest 1999-ig még a hadseregben sem szolgálhattak homoszexuálisok, pláne nem léphettek élettársi kapcsolatra: ez csupán 2001-ben vált lehetővé. Azaz Portugália 15 éven keresztül úgy volt uniós tagállam, hogy José és Joao szerelmét az állam semmilyen formában nem ismerte el. Akkoriban merre kószáltak vajon az európai értékek?
Vagy ott van Görögország. 1981 óta része az Európai Uniónak, tagságának első 21 esztendejében azonban vígan elvolt anélkül, hogy bármilyen jogot biztosított volna az LMBT-személyeknek. 2002-ben óvatos liberalizálással megengedte, hogy nyíltan homo- vagy biszexuális emberek katonaként szolgáljanak, majd jött újabb 13 év síri csend, hogy azután 2015-ben, uniós tagságának 34. esztendejében, az Alapjogi Charta hatálybalépése után hat évvel rendelkezzen az azonos neműek közötti élettársi kapcsolat lehetőségéről. Akkor se brüsszeli nyomásra: nem uniós szervként az Emberi Jogok Európai Bírósága volt az, amely felhívta a figyelmet a diszkriminációra. Mintha a 2004-ben csatlakozott Magyarország vállát először valamikor a 2030-as években kocogtatná meg egy nemzetközi szervezet, hogy hahó, ha nem zavarok, tegyél légyszi valamilyen gesztust a nem heteroszexuális polgárok felé, de tényleg, csak ha épp ráérsz!
És hát ne feledkezzünk meg Írországról se, amely 1973-ban lett uniós ország, ugyanakkor jogrendszere 1993-ig egyenesen büntette a homoszexuális kapcsolatokat. Simán felvették ennek tudatában az Európai Közösségekbe, és semmiféle nyomát nem találni annak, hogy az Európai Parlament Sargentini-jelentésekben követelte volna a jogfosztottság megszüntetését. A változást itt is az Emberi Jogok Európai Bírósága indította el; és ha az Európai Unión múlik, elücsörgött volna még egy ideig Írország a brüsszeli intézményekben úgy, hogy senki nem kérdez rá LMBT-polgárainak jóllétére.

Nézzünk körül: mi a helyzet másutt? Például Svédországban.
Sok európai országban már korábban elindult az „új európai értékek” elfogadásának és törvényesítésének folyamata, ezek között a nemi identitások „helyretételének” lehetősége is. 2008 és 2018 között 1500% -kal nőtt Svédroszágban a nemi diszfória diagnózisa a lányként született 13–17 éves gyermekek körében” – ez áll a Svéd Egészségügyi és Népjóléti Tanács jelentésében. És 2018-2019-ben már lejátszódott az a társadalmi vita, melynek ma már a létezését is tagadni igyekszenek a baloldali sajtóban a közelgő népszavazás kapcsán.
Svédországban két éve dagadt országos méretűvé az a botrány, melyben az LMBTQ-lobbi nyomására bevezetett rendelkezések hatására ilyen rémisztően magasra nőtt a nemi diszfóriás esetek száma, főleg fiatal svéd lányok körében. Az ez idő alatt végzett elképesztő számú nemi átalakító műtétek „áldozatai” immáron felnőttként vették kezükbe a kezdeményezést, és álltak elő azzal, hogy milyen módon használták fel őket egy „tudományos alapokat nélkülöző, embertelen kísérlet tengerimalacaként”.
Az áldozatok véleménye tükrözi a közvélemény gyors változását is, hisz alig egy évvel azután tört ki a botrány, hogy a szociáldemokrata svéd kormány az utolsó törvényes akadályt is elhárította volna a fiatalkorúak önkéntes nemváltása elől. 2018 őszén a szociáldemokrata vezetésű kormány, egy meleg, leszbikus és transzneműeket képviselő NGO nyomására új törvényt terjesztett elő, amely 18 évről 15 évre csökkentette volna a nemek megváltozatását okozó orvosi eljáráshoz szükséges minimális életkort és megszüntette volna a szülői beleegyezés szükségességét, ezen felül engedélyezte volna a 12 éves gyermekek számára is, hogy megváltoztassák a nemüket.
2019 márciusában azonban megindult a visszavágó.
Christopher Gillberg, a göteborgi Sahlgrenska Akadémia pszichiátere egy cikket tett közzé a Svenska Dagbladet újságban, melyben figyelmeztetett: a gyermekek hormonkezelése és műtéte egy „nagy kísérlet”, amely jó eséllyel az ország egyik legsúlyosabb orvosi botrányába torkollhat. Áprilisban az Uppdrag Granskning oknyomozó tévéműsor egy dokumentumfilmet adott le, amelyben egy korábbi transzember, Sametti mutatkozott be, aki megbánta visszafordíthatatlan kezelését. Októberben a stockholmi Karolinska Egyetemi Kórház csapata került kereszttűzbe, amely a nemi diszforiában szenvedő kiskorúak kezelésére szakosodott. Az osztályt bírálták azért, mert kettős masztektómiát hajtottak végre 14 évesnél fiatalabb gyermekeken. Azzal vádolták őket, hogy elsiették a kezelést, nem mérlegelve megfelelően, hogy a betegek egyéb pszichiátriai, vagy fejlődési problémái magyarázhatják-e inkább a testükkel való elégedetlenséget. A Karolinska visszautasította a vádat mondván, hogy „ők alaposan kiértékelték az egyes eseteket”.
Ezzel egy időben a Filter Magazin bemutatta Jennifer Ring, egy 32 éves transznő esetét, aki négy évvel a műtétje után felakasztotta magát. Édesapja, Avi Ring, aki a pszichózis szakértője, orvosi naplójában mutatta be, hogy lánya a pszichózis egyértelmű jeleit mutatta abban az időben, amikor először kezdték el nála a nemi diszforiához kapcsolódó kezeléseket. Az első klinika, amelyet felkeresett, nem volt hajlandó kezelni a skizotípusos tünetek jeleire és a nemi diszforia kórtörténetének hiányára hivatkozva, de a karolinskai csapat zöld utat adott. „A Karolinska nem állít meg senkit, ott gyakorlatilag 100%-ban mindenki megkapja a nemi átalakítást” – mondja Ring.
Minderre Svédország hatóságai igencsak lassan reagáltak. 2019 szeptemberben a parlamentben elnapolták az említett törvényjavaslat vitáját, amely csökkentette volna a nemváltoztatás minimális életkorát, és elrendelték volna az Egészségügyi és Népjóléti Testületnél újabb bizonyítékok kiértékelését. A jelentés megtételének határideje 2020. március 31-e volt. 2019. december 20-án a Svéd Egészségügyi Technológiai Értékelő Ügynökség, (az a testület, melyet a kormány korábban a nemi diszforiának a tizenévesek körében tapasztalt közelmúltbeli felfutása tudományos kutatására kért fel), arról számolt be, hogy nagyon csak kevés kutatást végeztek a növekedés okáról és a kockázatairól, illetve a hormonkezelés és a műtét előnyeiről.
Ezt követően létrejött egy Gender Identity Challenge Scandinavia (Genid) nevű szülői csoport. A csoportot a már említett Avi Ring nyugalmazott neurofiziológiai professzor, valamint Karin Svens svéd toxikológus és Marit Ronstad norvég tanár állította fel, azzal a céllal, hogy felvilágosítsák az érintett szülőket, utalva arra, hogy ezekben az esetekben nagy az öngyilkosság kockázata. Ennek következtében ma már egyre több szülő veszi a bátorságot, hogy megkérdőjelezze az orvosok véleményét. Minderre a csoport bírálói közül sokan megjegyezték, hogy Ring „lánya” irányában a család sosem volt megértő, de más esetekben a nemi átalakítás a kívánt hatásnak megfelelő, úgymond „megnyugtató” eredménnyel zárult.
Az Egészségügyi és Népjóléti Testület jelentése azt is megállapította, hogy a születéskor nyilvántartott, nemi diszforiában szenvedő 13–17 éves fiatalok 32,4 százalékánál szorongásos rendellenességet diagnosztizáltak, 28,9 százalékuk depressziós, 19,4 százalék ADHD-s és 15,2 százaléka autista volt. A transz emberek gyakran magyarázzák a depresszió és a szorongás magas szintjét a nemi identitásukkal ütköző testben való élet nehézségére, különösen akkor, ha a társadalomban sokan – gyakran a szülők és a barátok – sem fogadják el identitásukat.

Az egyik legmeglepőbb változás azonban a transz-aktivisták közötti megosztottság volt. Aleksa Lundberg transz nő és melegaktivista például támogatja a további kutatásokat. Tavaly októberben elnézést kért, amiért nem volt elég őszinte a műtétje után érzett depressziójával kapcsolatban. „Valószínűleg nem vállalnék ilyen korrekciós műtétet, ha ma kellene döntenem. – írta. – Elnézést szeretnék kérni azoktól, akiknek talán korábban kellett volna meghallani a történetemet…” – tette hozzá.
Úgy tűnik fel, hogy Svédországban a túlnyomó többség a kormány álláspontjával ért egyet.

R. V. összeállítása

Megosztás