Néhai Meinczinger Terike néni mesélte a gyermekkori élményét, hogy 5-én este hozzájuk is bekopogtatott a Mikulás és kísérője, a Krampusz. A kislány úgy megijedt, hogy az ágy alá bújt és ki sem jött addig, amíg el nem mentek.
Michelberger András szeretettel emlékezett vissza a régi hópelyhes, csilingelős, kalácsillatú estékre. És a nagyapjára. Ugyanis náluk a csupaszív, gyermekszerető Grósz József ópa biztatta a gyerekeket, hogy alaposan tisztítsák ki a cipőjüket és tegyék az ablakba. Ott sorakoztak a fűzős, néha kopott, de fényesre suvickolt cipőcskék a párkányon, köztük a nagyapóé is. Reggel aztán volt nagy öröm és nevetés! Mert a gyerekek almát, diót, apró cukorkákat, egy-egy kis csokit találtak a sajátjukban, a papa meg hagymát, krumplit, széndarabokat lelt az övében.
A fiúk cipőjéből néha virgács, kis vesszőkből összefogott köteg állt ki, figyelmeztető jelként: jó lesz vigyázni, és javítani a magatartáson!
-Lent ,a „Kleinhäusler” részben, ahol a szegényebb családok laktak, mint mi, ott a gyerekek ritkán kaptak narancsot, drágább csokoládét. – emlékezett Bandi bácsi -A kitűnő pedagógiai érzékkel megáldott nagyapánk játszott velünk, a lányunokáinak még rongybabát is varrt. Mi végtelenül hálásak voltunk, és mindennek tudtunk örülni.
s.k
