Régen várok erre

2022-02-14 | Budaörs
Nemcsak a bennem nagy hatást kiváltó, Vadászat című dán film színházi újragondolására vagyok kiváncsi, nemcsak Pelsőczy Réka új rendezésére, hanem annak is örülök, hogy egyik kedvenc színészem, Chován Gábor, végre kap egy igazi, jó főszerepet budaörsi színházában.

Aki nem ismerné a sztorit, idézet az ismertető szövegből:

„Ebben a történetben egy emberre, közelebbről meghatározva egy pedagógusra, egy óvóbácsira vadásznak, akit hamisan vádoltak meg, éspedig rendkívül súlyos bűnnel, ha nem a legsúlyosabbal, ha egy tanárról, pláne egy óvóbácsiról van szó: pedofíliával.

Pedofília esetén, mint tudjuk, nincs mese, pedofília esetén érvényét veszti a keresztényi megbocsátás; véget ér a liberális empátia; a jog uralmába vetett hit mint a társadalom egybeforrasztó ereje (ideértve az ártatlanság vélelmének elvét), stande pityere megszűnik létezni. Pedofília esetén zsigeri düh van, mi lenne más. Ugyanakkor pedofília esetén a vád legfontosabb tanúja, az áldozat, gyerek még…”

Már előre nem értek egyet azzal, hogy a jogrend és a megbocsátás itt a fő probléma, hanem az: Hogy lehet kideríteni az igazságot abban az esetben, ha egy egészen kicsi gyerek néhány elejtett szaváról van szó? Mit képzelnek ebbe bele a felnőttek azonnal, hogy indul el a gyanúsítás, „üldözés”? Egyáltalán – lehetséges-e bebizonyítani, hogy az óvóbácsi nem követett el semmi büntetendőt?

Korunkban, amikor már szinte a fejét sem szabad megsimogatni egy kisgyereknek, de ugyanakkor ijesztően elszaporodtak a szexuális, pedofil bűncselekmények (vagy csak több kerül nyilvánosságra?) nagyon időszerű ez a kérdéshalmaz.

Nagy érdeklődéssel várjuk a Budaörsi Latinovits Színház bemutatóját és a nagyszerű színészi alakításokat!

Bemutató: 2022. február 26-án
SzK

Megosztás