Régi házak igaz története- a Nefelejcs utcai Szakály-ház

2021-12-19 | Budaörs
A Nefelejcs utca – Nyitra köz sarkán álló ház történetét Bihariné Szakály Erzsébet mesélte el jó néhány évvel ezelőtt. Gyakran kikönyökölt az utcára nyíló ablakon és barátságosan elbeszélgetett az arra járókkal. Már nem tudom neki megköszönni, hogy megosztotta velem a ház történetét.

Ezt a házat szüleim –Szakály Mátyás és Wéber Anna építtették.

Édesapám, akiről a hálás budaörsiek utcát neveztek el, sokoldalú, tehetséges ember volt. Negyven éven keresztül igazgatta a fiúiskolát, kántorként orgonált és énekelt a templomban, temetéseken, zarándok utakat vezetett, színdarabokat rendezett, továbbképzéseket szervezett a gazdáknak az őszibarack termesztési ismeretekből. Megalapította az úgynevezett „magyar iskolát” az Árpád utcában. Ott lakott a családunk, én ott születtem.

Aztán úgy döntöttek a szüleim, hogy egy tágasabb otthont emelnek. A Nefelejcs utcai ingatlan az édesanyám családi öröksége volt. Pince, présház állt rajta. A pince még ma is megvan, de egy ideje víz áll benne.

A ház első pillantásra láthatóan nem a hagyományos hosszú budaörsi porta. Apám tervei alapján épült, korszerű beosztással. Hogy mikor kezdték építeni, azt nem tudom, csak arra emlékszem, hogy 1929-ben költöztünk be. A felnőttek beszélgetéséből tudom, hogy azért esett a választás erre a telekre, mert ez közel volt a templomhoz és az iskolához is.

Két nagyobb és egy kisebb szoba, ebédlő és tágas konyha – ma is így áll a beosztás. Heten laktunk a számomra mindig kedves otthonunkban: a példás házasságban élő szüleim, mi négyen testvérek és anyai nagynénénk, aki sok jót tett a budaörsi szegényekért. Az ebédlőben anyánk gyakran terített az Esztergomból érkező tanfelügyelőknek. Ők papok voltak és a püspökség megbízásából jöttek Budaörsre. Egy kedves eset jutott eszembe. Egy alkalommal édesanyám rántott csirkét tálalt fel, persze a finomabb falatokat. Az egyik vendég nagyon udvariasan megkérdezte, hogy volt ennek a csirkének püspökfalatja is, mert akkor ő azt szívesen elfogadná.

A ház külső megjelenésre díszesebb volt valamikor. Az ablakok körül cirádás díszítmény futott, de egy későbbi renováláskor azt megszüntették. A környék nem volt ennyire beépítve, mint manapság. Többnyire présházak álltak, pincékkel, de elszórva lakóházak is voltak.

Egy szomorú emlékkép maradt bennem. A kitelepítés utáni napokban a barátnőmhöz igyekeztem. Szinte féltem a jól ismert utcákon. A sok üres háznál a szél a spalettákat zörgette, éhes kutyák, macskák kószáltak szerteszét….Borzasztó volt.

Aztán én maradtam a házban, éltem itt a családommal, neveltem gyermekeimet.

Szeretek itt lakni.

Lejegyezte:s.k.

Megosztás