Budaörsön sokféle szakma fordult elő. Ilyen volt a szódavízkészítés is.A Kisfaludy utcában jártam pár évvel egy idős mesterembernél, Petrezselyem Balázsnál,a szódásnál,aki látogatásom idején 84 éves volt, de fiatal lendületű- ember, és remélem hogy még azóta is jó egészségnek örvend.Hivatásos katonaként kezdte fiatalkorát. 1948-ban vonult be Nagykanizsára, szolgált Záhonyban is és mint főhadnagy szerelt le. Petrezselyem Balázs 1958-ban úgy került Budaörsre, hogy a már akkor működő Rózsakert Étterembe hívták a konyhafőnököt helyettesíteni, mivel szakmája szakács. Eredetileg Visegrádon a Vár Étteremben volt konyhafőnök innen volt az ismeretség is. Annyira megtetszett Budaörs , de különösen az albérletet adó leánya, hogy itt maradt. A leányt feleségül is vette. A fizetése akkor 1500 forint volt. A vendéglők telt házzal működtek, hiszen 80 fillér volt egy pohár sör. Más volt az élet- emlékszik vissza azokra az időkre. Azóta nagyot változott a világ. Általában a vendéglátásban dolgozott és megismerte az országot a munkahelyei által. Felesége régen meghalt és azóta egyedül él.
Hogyan tett szert a szódás mesterségre?
Úgy maradt rám min szamárra a fül, mondja nevetve. Budapesten a Vendéglátóiparnál dolgoztam, majd a vágóhídon árú átvevőként. A nevelt fiam is szakács lett, aki lekerült Arácsra a Balaton mellé konyhai dolgozónak. A főnökasszonyának volt egy fia, akinek az apja szódás mester volt, akit Eszeszer Jánosnak hívtak. Ő kiváltotta az iparengedélyt, az induláshoz azonban én adtam a fele pénzt. Így indultunk el a budaörsi szódagyártás terén, mígnem később megvásároltam az egész gyártást. Így lettem tulajdonosa a ma is működő szódaüzemnek. Három alkalmazottal dolgozom, és egy kis teherautóval hordjuk a megrendelőknek a szódával teli műanyag üvegeket.
Mióta ismerik és fogyasztják az emberek a szódavizet?
A szódavízgyártást, ha nem is feltalálta, de tökéletesítette Jedlik Ányos.Mint a győri bencés gimnázium tanára, már 1828-29-ben kezdett behatóan foglalkozni azzal, hogy idehaza felfedezze és megvalósítsa a szódavíznek és mesterséges savanyúvíznek iparilag is használható készítési módját. Erről már korábban is olvasott Gilbert „Annalen der Phisik” című művének 12. kötetében, mely szerint Genf-ben Paul és Goffe fizikusok már 1789 óta állítanak elő savanyúvizet, de a készítési módot titokban tartották. Jedlik-nek nem is volt szüksége külső segítségre, hiszen kísérletezése gyorsan eredményessé vált. Mint írja:
„. az eljáráshoz olyan készülék szükséges, amely a víznek szénsavval való telítésére alkalmas, a szénsavgáznak saját készülékével való fejlesztése által..” Olyan készüléket szerkesztett tehát, amelynek segítségével csekély költséggel lehetett vizet szén-dioxiddal telíteni. Sok délutánt töltött Jedlik tanár úr Pallos nevű győri bádogosmester műhelyében, ahol megszületett az elképzelt készülék, ami természetesen a kisiparos kézművességét is dicséri.
Jedlik szódavizet és mesterséges ásványvizet is készített, amikor is előzőleg megfelelő arányban különféle ásványi anyagokat kevert a vízbe. A készülék sikeresen működött, a készterméket felfogó edényben összegyűlt szikvíz, vagy szódavíz íze üdítő, kellemes volt.
Legelőször a rendházban tette le az asztalra, és a rendtársak elismerően fogyasztották.
Orvos barátai is elismerően szóltak a készülékről. Rábeszélték a professzort, hogy hasznosítsa az eljárást, nem a pénz miatt, hanem a kórházi betegek miatt. Ők aztán hálásak lettek az üdítő szódavízért, a mesterséges „gyógyvízért”. Hamarosan beigazolódott az orvosok igazsága:
1831-32 évben „napkeleti járvány, epekórság” (ma kolerának nevezzük) söpört végig az országon, és a szódavíz (savanyú kémhatása révén nem terjesztette a járványt) a szenvedőknek enyhülést hozott.
Napjainkban – Petrezselyem úr elmondása szerint- még mindig igen közkedvelt a szódavíz, különösen nyáron a nagy melegben. Hiszen ahogyan mondja nevetve, a nagyfröccs melegben kelendő csak igazán! Két deci finom bor, egy deci pezsgő szódavízzel!
Major Edit
