A régészek már keresték a település maradványait, hiszen az 1980-as években a mai Kamaraerdő területén találtak egy bencés apátságot és a falut az 1325-ös határleírásban is említik.
A jó adottságú, vízzel ellátott lankás területet igencsak kedvelték eleink.
A feltárás során bebizonyosodott, hogy már a neolitikum (kőkorszak) óta lakott volt.
Az Árpád kori Kána falu virágkorát az 1100-as évektől kétszáz éven keresztül élte folyamatosan. Neve nem bibliai eredetű, feltételezhető, hogy kányát jelent.
A 26 hektáros területen a régészek az ásatások során Európában is egyedülállóan gazdag leletekre, egybefüggő falumaradványra bukkantak.
Ha számokban mérjük az eredményt, akkor elmondhatjuk, hogy feltártak nyolcezer objektumot, ezerhetvenhét sírt, hetvenezer fotó készült , és kilencszáz ládát töltöttek meg leletanyaggal.
A lakóházakat földbe mélyítették, nyeregtetős fedést alkalmaztak. Mindegyikben állt kemence, amit fűtésre használtak, mert a sütés-főzést a szabadon álló, nagyobb méretű kemencékben végezték. Több is volt belőlük. Kettőt sikerült épségben kiemelni és a Történeti Múzeumba szállítani.
A feltárt lakóépületek száma 198. De ezek nem egy időben álltak, hanem a két évszázad során építettek újakat az összedőltek helyére. A legnagyobb számú népesség idején 50-60 házból állt Kána falu és 250-300 lakójának nyújtott otthont.
A 800 évvel ezelőtt élt emberek templomukat kiemelkedő pontra építették és köréje temetkeztek. A félköríves szentélyrészt a későbbi évtizedekben hosszanti irányban megtoldották. A díszesen faragott kövek jó módra utalnak, és arra, hogy készítői nagy gonddal építették. A sírok 30%-a falazott, azaz faragott kövekkel kibélelték a sírgödröt.
A csontmaradványokból a szakemberek megállapították, hogy a férfiak átlagosan 163 cm, nők 156 cm magasak voltak.
A lakóépületek területén nagyszámú házi kerámiát találtak. A fazekak méretben, színben, sokféleséget mutatnak. A szépen restaurált darabokon jól látható a különféle díszítés, amit karcolással, benyomkodással hoztak létre a hajdanvolt mesterek. Az edények aljára karcolt ábrák – kerék, nap, csillag, kereszt – kultikus motívumok. A bizánci, velencei eredetű üvegmaradványokból a régészek arra következtetnek, hogy a község lakói igencsak jómódúak lehettek, mert abban a korban, egy 12. századi faluban, az üveg használata még nem volt elterjedt. Ritka leletnek számított a két ólomsúly, a korabeli malom-játék, az aranyozott ládikaveret. A mindennapi tárgyak közé tartoztak a tűz fölé függeszthető cserépbográcsok, kulcsok, kő mécses tartó, sarkantyúk, lóvakaró. A fémből készült szerszámok között a nyolcszáz éves olló megszólalásig hasonló a maihoz, persze műanyag fogó nélkül. Ugyancsak a régi mester ügyességét dicséri az a csat, ami ma is működőképes. Értékes leletanyag az ezüst karikagyűrű és a bronz pénzek, ezüst dénárok, amelyek II. és IV. Béla korából származnak.
Fejtörést okozott a szakembereknek a zarándokjelvény és a maga nemében csodálatos madárdísz, amihez hasonlót Angliában találtak.
Az azóta már felépült lakópark egyik utcája Kána falu nevét őrzi.
A 41-es villamossal majd egy könnyű sétával hamar megközelíthető az Árpád kori település helye. Már csak a templom alapja és egy újonnan felállított emléktábla őrzi az ott élők emlékét.
s.k.
