Édesapa, 190 cm, 100 kg, izmos, sportos. Fia, 3,5 éves, kékszemû, cuki mosollyal.
Némi fegyelmezési problémával kerestek meg. Beszélgetünk a szülõkkel, amikor a gyerkõc elkezd kiabálni, majd tombolni, hogy Õ most, azonnal tv-t akar nézni. A szülõk mondják Neki, hogy most nem, mert beszélgetünk. Erre a gyerkõc elkezdi ütni, rúgni, csípni az édesapját, közben pedig üvöltve kiabálja, hogy "buta vagy!"
Apa reakciója: védekezõ póz és könyörgés, hogy ne csinálja!
4,5 éves fiúcska, foglalkozásából is adódóan határozott édesanyával.
Az óvoda kötelezte a szülõket, hogy keressenek valakit, aki segít a gyerkõc agresszív viselkedésének megszüntetésében.
Próbálok vele játszani, de csak akkor hajlandó, ha az van, amit Õ akar. Közben ugráltatja az anyukát, hogy hozd ide, vidd innen, gyere ide, menj innen. Amint nem alkalmazkodik az anyuka, a gyerkõc üvölt, tombol, majd megharapja az édesanya karját úgy, hogy megjelenik egy vércsepp is!
Anya reakciója: Bocsánatot kér a gyerkõctõl és megígéri, hogy az lesz, amit csak akar!
5 éves lány, 39 éves apa, 36 éves anya.
Azzal kerestek meg, hogy a gyerkõc nem akar oviba menni, de ha már ott van, akkor minden rendben, nagyon jól érzi magát.
Beszélgetünk a gyerekszobában, megnézzük a játékokat, a rajzsarkot. Megkérem, hogy készítsen egy képet, amíg mi a nappaliban beszélgetünk a szüleivel.
A válasz: "Nem!"
Ránézek a szülõkre, hogy Õk mit tesznek ilyenkor, hogyan érvényesítik az akaratukat!?
Letérdelnek hozzá és megpróbálják rábeszélni. Apa is és anya is. Beígérnek már mindent, amikor a gyerkõc kijelenti: "Én vagyok a fõnök és azt csináljátok, amit én mondok!"
És így is lett.
12,5 éves lány, anya-apa hol együtt, hol külön.
Azért kerestek meg, mert lányuk életében megjelentek a fiúk, az alkohol, a cigi, rendszeresen tûnik el otthonról pénz.
Egy hétfõi napon voltam ott, kiderült, hogy a lány pénteken és szombaton egy fesztiválon volt, hajnali 3-kor ment haza. Anya ment érte!
Leültünk 4-en, hogy beszélgessünk iskoláról, barátokról, családról, célokról, szabályokról. Mit lehet és mit nem? Amikor a lánynak nem tetszett, amit hallott, felállt, bevágta az ajtót és elviharzott.
Az apa azonnal utána futott, nehogy valami hülyeséget csináljon!
Mint kiderült, azzal tartja sakkban a szülõket, hogy világgá megy és többé nem látják. Ezért mindent megengednek neki!
Sorolhatnám még ezeket az extrémnek tûnõ példákat, de sajnos hetente legalább 3-4 hasonló esettel találkozom. Ami közös mindegyikben, hogy akárhány éves gyerkõcrõl is van szó:
Leginkább attól, hogy nem fogják szeretni õket!
A másik félelmük pedig az, ha fegyelmeznek, szabályokat hoznak és következetesen be is tartatják velük, akkor az mit okoz gyermekeik lelkében? Nem fognak sérülni?
Igen, fognak sérülni! Akkor, ha mindent megengedünk, ha mindent ráhagyunk, ha nem tanulnak meg alkalmazkodni, viselkedni. Nemcsak a társas kapcsolataikban válik akadállyá, hogy nem ismerik azt a szót, hogy NEM, de saját szellemi fejlõdésüknek is gátat szab!
Hányszor halljuk a következõ mondatot, amikor a gyerekek 13-14 évesek lesznek:
- Több van ebben a gyerekben!
- Ha odafigyelne, sokkal jobb jegyei lehetnének!
- Nem is értem miért nem figyel?
A válaszom egyszerû:
Volt ott 2-3-4-5… éves korban némi "magatartászavar"!
Lefordítva:
Hiányzott:
- a rend
- a rendszer
- a fegyelem
- a következetesség!
Tudom, hogy ez szörnyen hangzik az uralkodó liberális nevelési irányzat szerint, de a rideg valóság és a mindennapi tapasztalat az, hogy gyermekek, szülõk és nevelõk tíz- és százezrei szenvednek a mindent megengedõ, a gyerkõcöket éjjel-nappal kiszolgáló irányzat szerint. Sajnos már évtizedek óta neves gyermeknevelési szakemberek hirdetik ezt a szinte mindent megengedõ, a gyermek valós érdekeit teljesen figyelmen kívül hagyó nevelési módszert. Ezzel az irányzattal csak egyetlen gond van. Teljes káoszt okoz, mind a gyermek, mind a család, mind az óvodák, iskolák életében.
Vagyis: Nem mûködik!!!
Ezért fordulnak a szülõk hozzám, és ezért hoz azonnali, gyors változást, mind a gyerkõc, mind a család életében a rend, a rendszer, a fegyelem és a következetesség bevezetése.
És megváltozik minden!
Kiegyensúlyozott, boldog, kipihent lesz a gyermek (tudja, mihez tartsa magát, nincs káosz), megnyugodnak a szülõk ( újra lesz párkapcsolat anya és apa között), és lesz igazi családi élet, ahol mindenki tisztában van azzal, hogy mi az Õ szerepe!
Soha nem késõ elkezdeni és fõleg változni, változtatni! Ha igazán szereted, ha tényleg jót szeretnél a gyermekednek, kérlek tiszteld meg azzal, hogy megtanítod neki a helyes gyermeki viselkedést, az életkorának megfelelõ szabályok felállítását és azok betartását.
Mennyivel könnyebb lenne gyerkõcnek, szülõnek, ha nem kellene megküzdeni ennyi fegyelmezési és magatartás problémával!
Szeressünk végre helyesen!
Képesek vagytok rá, meg tudjátok csinálni! Mellettetek vagyok, mindig!
Üdvözlettel: Gyerkõcökkel Suttogó
Pribránszki Marianna
w
