Néhány éve költöztek saját építésû családi házukba, amit az Odvashegy lankájára építettek, mégpedig a Poller dédnagyapa egykori birtokára. Béla nem titkolt büszkeséggel mutatta meg a jól karbantartott gazdaságát. A szõlõt, a gyümölcsfákat már megmetszette. A sor hagymát még a nagymamája készletébõl szaporította évrõl évre. A közelben álló présházat a pincével az egykori állapot szerint újította fel. Borai kézi technikával,vegyszerek nélkül, hagyományos módon készülnek.
-Ez a pinceajtó eredeti. –simogatta meg Béla. –még a dédapám járt be rajta.
-Mit jelent neked az, hogy budaörsi vagy? –folytattuk a beszélgetést a család otthonában.
-Nagyon erõs kötõdést. A hazaszeretetet. Minden ide köt. A mindennapokban benne van a múlt és az õsök tisztelete.
-Meddig nyúlnak vissza a családi gyökerek?
-Drixler õseim bizonyíthatóan a 2. betelepítés idején jöttek. Dédapám jó hírû asztalosmester volt. Még megvan a katonaládája. Nagy szeretettel õrizzük. Poller dédapám Burgenlandból érkezett, az õ fia magas állami beosztásban dolgozott, ezért kötelezõ volt magyarosítania. Így lettünk Párkányiak. Apám több mint negyven évig a községházán dolgozott. Mindent tudott Budaörsrõl. Az elmúlt században családunkat is sújtották azok az igazságtalanságok, amelyek oly sokakat – kitelepítés, vagyonelkobzás.
-Milyen volt a gyermekkorod?
-Elsõként a nagy-nagy szabadság jut az eszembe. Sokat jártam segíteni a szõlõbe a nagymamámnak, nagynénémnek. A szõlõmûveléssel kapcsolatos ismereteimnek az lett az alapja.
-Következtek az iskolák, a tanárok, a munkahelyek, majd a család.
-A Fiúiskolában többek között Erõdi Mária, Szakály Matyi bácsi, Herbay Ilona, Váczi Pál voltak a tanáraim, és talán még mások is emlékeznek Friedmanszky Frici tanár bácsira. Számomra jó alap volt az iskola a továbbtanuláshoz. A Gépipari Technikumban tanultam tovább, ahol magas szintû szakmai tudást kaptam. Késõbb a Híradótechnikai Vállalatnál lettem fejlesztõ. Adódott egy lehetõség, aminek köszönhetõen egy számítástechnikai központban helyezkedtem el operátornak. Itt ismertem meg a feleségemet, akivel azóta is harmonikus házasságban élünk. Három gyermekünk született, már mindannyian felnõttek, és eddig négy unokának vagyunk boldog nagyszülei.
-Évekkel ezelõtt megnyitottad festékboltodat. Jelenleg mivel foglalkozol?
-32 éve alapítottuk üzletünket, 29 éve alakult P.B. Color Kft . több lábon álló cégként mûködik. Béla fiam és Zsófia lányom is a cégünknél dolgozik. Magam egy svéd nemzetközi vállalatnak vagyok a képviselõje, speciális faipari ragasztókkal, szaktanácsadóként tevékenykedem.
-Tagja vagy a Budaörsi Borászok Egyesületének. Hogy áll most ennek az ügye? Van jövõje?
-A Budaörsi Borászok Egyesület jelenleg nem aktív. Szívesen látnánk lelkes fiatalokat, budaörsi érdeklõdõket, várjuk a jelentkezõket, akiknek vannak saját szõlõik. Nagy hátrány, hogy egyelõre nincs egy központi helyünk.
Közben besötétedett. A teraszról gyönyörû kilátás nyílt a kivilágított városra. Arra gondoltam, hogy ha a dédnagyapák látnák Párkányi Béla kis birtokát, büszkék lennének az utódjukra.
s.k.
