Ki emlékszik a szemfelszedõre, aki a nylonharisnya leszaladt szemeit hozta rendbe? Rövid ideig jó keresetet biztosított a mûvelõjének.
Egyrészt azokra a termékekre nincs már szükség, amelyeknek mesterei voltak, például gombkötõ, szénégetõ. Másrészt a technika fejlõdése miatt tûntek el. Így a takács, tímár, vízimolnár, a jeges, a telefonközpontkezelõ, és szarufésû – készítõ sincsenek már.
A 40-es évekig Budaörsön három iparos gyártott fésûket:Deigner Lipót, Deigner János és Grósz János. Errõl az érdekes szakmáról néhai Róth Antal mesélt. Az õ édesapja is kitanulta ezt a mesterséget, tanoncéveit Deigner Lipótnál töltötte. A szakmát végül nem folytatta, ám Tóni bácsi jól emlékezett a munkafolyamatokra.
A mesterek az alapanyagot, a marhaszarvakat a nagy vágóhidakról szerezték be. Lovas kocsikkal szállították és az udvarukban felhalmozták. Ennek a környékbeliek egy cseppet sem örültek, mert a rakomány bûzt árasztott. A megmunkálás során a szarvakat körfûrésszel kettévágták, forró vízben vagy kovácstûzön meglágyították, majd satuban laposra préselték. Ezután különbözõ sablonok segítségével rárajzolták a kívánt formát és szalagfûrésszel egyenként kivágták. Így készültek nyeles- vagy zsebbe való fésûk, két oldalt fogazottak. Hogy a hulladék anyag se vesszen kárba, kisebb tárgyakat készítettek a maradékból, például cigarettaszipkát, gombokat. A befejezõ mûveletet, a politúrozást, speciális pasztával, gépi hajtású korong segítségével végezték.
– A papám tréfásan azt mondta, – emlékezett Tóni bácsi – hogy akkor jó a politúr, ha a fésû a homlokra téve fennmarad.
Deigner Lipót az egész országot bejárta termékeivel, de fõleg a fõvárosba szállított. Egy-egy ilyen esemény valóságos népünnepély volt a családban. A mester tisztességesen el tudta tartani a famíliáját.
Manapság is találhatunk a régiségboltokban vagy aukciókon szaruból készült használati és dísztárgyakat. Már egyre kevesebb van belõlük. A szarut is felváltotta a mûanyag.
Deigner Jánost és családját a háború után kitelepítették. A mûhely, ahol annyi szorgos napot öltött a mester, tárva-nyitva maradt. Három nap múlva nem volt már benne semmi.
s.k.
(A szerk. megjegyzése: Talán nosztalgiából, de adventi vásáron vettem nemrég egy szarufésût és egy szép nyakláncot. Úgy vonzott ez a szép régi anyag, hogy nem tehettem mást!)
