És mégis élünk...

2019-05-12 | Irodalmár | Látogató: 0
Bartis Ferencet (1936-2006) többek között ezért a verséért ítélték tíz évi börtönre a román hatóságok. A verset 1956-ban olvasta fel a Házsongárdi temetõben. Emlékmûsor május 23-án, csütörtökön 19.00-kor a PostART-on.

Bartis Ferenc: És mégis élünk!

Széttépve és összetörten,
Gyõzelmektõl meggyötörten,
Már magzatként bajba-ölten,
Vándor bölcsõ-temetõkben
     És mégis élünk…

Dobra vernek minden vágyat,
Árverezés a vasárnap;
Nászunkra is gyászhír támad:
Üresek a gyermekágyak
     És mégis élünk…

Elvadult a dûlõk lelke:
Kórót terem tarló, mezsgye;
Pusztul a föld egyre, egyre,
Hull a szikla tenyerünkbe
     És mégis élünk…

Fogaskerék, futószalag:
Egyik elment, másik maradt.
Bölcsõnk, sírunk porrá szakadt,
Zokognak a kövek, szavak
     És mégis élünk…

Hogyha sírunk: kiröhögnek.
Hogyha küzdünk: fel is kötnek,
Hogyha kérünk: odalöknek
Történelmi kárörömnek
     És mégis élünk…

Magyar, szavad világ értse!
Anyanyelvünk létünk vére!
Anyánk szíve tetemére
Átok zúdult: vége, vége…
     És mégis élünk…

Megosztás