Bartis Ferenc: És mégis élünk!
Széttépve és összetörten,
Gyõzelmektõl meggyötörten,
Már magzatként bajba-ölten,
Vándor bölcsõ-temetõkben
És mégis élünk…
Dobra vernek minden vágyat,
Árverezés a vasárnap;
Nászunkra is gyászhír támad:
Üresek a gyermekágyak
És mégis élünk…
Elvadult a dûlõk lelke:
Kórót terem tarló, mezsgye;
Pusztul a föld egyre, egyre,
Hull a szikla tenyerünkbe
És mégis élünk…
Fogaskerék, futószalag:
Egyik elment, másik maradt.
Bölcsõnk, sírunk porrá szakadt,
Zokognak a kövek, szavak
És mégis élünk…
Hogyha sírunk: kiröhögnek.
Hogyha küzdünk: fel is kötnek,
Hogyha kérünk: odalöknek
Történelmi kárörömnek
És mégis élünk…
Magyar, szavad világ értse!
Anyanyelvünk létünk vére!
Anyánk szíve tetemére
Átok zúdult: vége, vége…
És mégis élünk…
