Vagy az arcátlanságnak nincs határa közéletünkben, vagy a félretájékoztatásnak. Vagy egyiknek sem. Nem könnyû ezt átlagos állampolgárként eldönteni. A minap az MSZP azt közölte a hírcsatornákkal, hogy a párt igencsak kifogásolja a jelen kormány intézkedéseit az átvert devizahitelesekkel kapcsolatban. Törvényjavaslatot is benyújtottak arról, hogy Orbán Viktor miniszterelnök mondja fel a bankokkal kötött paktumot a devizahitelekrõl. Indulatosan felemlegették azt is, hogy az árfolyamkockázatok ismertetésének elmulasztásával a devizahiteleket a kétezres években kínáló bankok „becsapták és félrevezették az embereket”.
Igazuk van. Mármint abban, hogy becsapták és félrevezették az embereket. Csak éppen azt felejtették el, hogy úton-útfélen, plakátokon, rádiók, televíziók hirdetéseiben folyton a hitelfelvétel által kínált fantasztikus lehetõségekrõl esett szó, és mi tesz Isten, ez idõ tájt éppen õk, tehát a szocialisták uralkodtak. És a hitelfelvételek ekkor élték „virágkorukat”, elhúzva a mézesmadzagot a banki ügyekben – a szocializmus jóvoltából – tökéletesen járatlan emberek orra elõtt.
A hiteleket roppant elõnyösnek tüntették fel, egy szót sem ejtve arról, hogy netán a sokszorosát kell majd visszafizetni a felvett pénznek, mert ezt jelenti az „árfolyamkockázat”. Így aztán – ahogy a minapi szocialista tájékoztatásból bárki megtudhatta –, hozzávetõleg háromszázezer devizahitel-szerzõdés van jelenleg is érvényben Magyarországon. Azt meg más forrásból tudjuk, hogy több mint egymillió család esett csapdába, ami iszonyatos szám.
Nyilvánosság elõtt írásban és szóban többször elmondtam állampolgári véleményemet arról, elvártuk volna azoktól a képviselõktõl, akik a parlamentben ülnek, hogy hitelesen tájékoztassák választóikat a rájuk leselkedõ veszélyekrõl. Szerintem ez kötelességük. Lett volna. Nem tették meg, az emberek bedõltek a nyugati bankok ígéreteinek, és ez baj. Persze nagyon jó, hogy az elmúlt években születtek új és pozitív döntések a károsultak bajainak enyhítésére, de azért szívesebben vettük volna, ha idejében próbálták volna meg a politikusok elmondani, hogy az áhított kapitalizmus mohóságra is képes nevelni az embereket. Lényegében ez megbocsátható, hiszen oly sokan, oly sokáig nélkülözték az önálló lakást, oly sokan áhítoztak négy kerékre s ki tudja még milyen földi javakra,
amelyekrõl korábban álmodni sem mertek volna.
Nem csoda hát, ha megragadták a felkínált „lehetõséget”. Ami nem lehetõség volt, hanem csapda. Emlékszem, az egyik barátnõmmel képtelen voltam megértetni, minek köszönhetõ, hogy alig több mint egymillió forint banki hitelének mintegy háromszorosát kell a svájci frank „árfolyamváltozása” miatt visszafizetnie. Nem hitte el. Tragédia lett a vége. Mert a magyar fizetésekbõl ezeket a hiteleket törleszteni lehetetlen. Vannak, lettek tehát a mértéktelenül meggazdagodottak, vannak, akik csak emberibb életre vágytak, s vannak a végzetesen vesztesek. Ez utóbbiak tragédiáját az is okozta, hogy a 2002-tõl nyolc éven át uralkodó szocialista-liberális kormány fütyült a hiteles tájékoztatásra.
Vagyok olyan rosszindulatú, hogy feltételezzem, a nyugati bankok pontosan tudták, a szocializmust maguk mögött hagyó országok polgárai átverhetõk, mert fogalmuk sincs a bankok mûködésérõl. „A bankok politikai befolyást szereztek a magyar kormány felett” – mondta a minapi nyilatkozatában egy szocialista politikus. Remélem, egyszer csak észreveszi, hogy az egész világ felett szereztek befolyást.
Miközben magam is támogatnám a károsultakkal történõ egyeztetést, s a kilakoltatásokkal egyáltalán nem értettem és értek egyet, valamint a tragédiákat elszenvedõkért vérzik a szívem, a nyújtózkodás és a takaró viszonyára pedig ma is felhívnám a figyelmet, állampolgárként elítélem, hogy az a politikai erõ figyelmeztetgessen bárkit, amely idõben ezt nem tette meg, s amelynek uralkodása idején kezdõdtek el a tragédiák. Vajon akkor még nem szereztek befolyást a bankok a kormány felett? Dehogynem! Olyannyira szereztek, hogy az országvezetõ szocialista-liberális kormány meg sem mert szólalni a hitelezési politika bírálójaként. Hallgatott, mint hal a szatyorban. S ha már így tett, legalább most is hallgatna – vádaskodás helyett. Esetleg ajánlásokat fogalmazhatna meg, hogyan köszörüljék ki azt a csorbát, amelyet az Európai Bizottság a 4-es metró építése kapcsán megállapított. Eszerint csekély hatvanmilliárd forintot kellene visszafizetnie az országnak az építkezés során elkövetett, többnyire korrupciógyanús szabálytalanságok miatt. Ez is akkor történt, amikor õk uralkodtak, s amikor a devizaalapú rablóhitelek is megszülettek. Úgy tûnik, a szocialisták agytrösztje akkor nem tudott ajánlásokat megfogalmazni saját kormányának. A másénak nyilván könnyebb.
Azt pedig sajnálattal állapítom meg, hogy oly korban élünk itt a földön, amikor a világ úgy elaljasult, hogy az arcátlan hazudozásnak tényleg nincs határa.
Kondor Katalin
w
