Hiteles történet Pünkösdrõl

2019-06-06 | Kultúra | Látogató: 0
A zsidó nép számára a húsvét szombatját követõ ötvenedik nap volt a befejezett aratás meghálálásának ünnepe, ekkor mutatták be az új gabonából készült két kovászos kenyeret, és gyümölcsöket is ajánlottak fel Izráel istenének, Jahvénak. Az alábbi történet egy jeruzsálemi vásártéren játszódik, a Jézus feltámadását követõ idõkben.

"Szûköltek Jézus tanítványai s hallották, hogy künn a vásáros nép hahotázik. Egy Tháresz nevû, bolondos , zsidózó görög tartotta szóval a népet:

-Látjátok, azok a balgák ott benn: akarnak titeket boldogítani.  Nekik Jézus feltámadt és esküdöznek, hogy a minapig  velük volt. Látták, mikor nyerget vetett egy felhõre s elnyargalt.

Kacagott Tháresz beszédén a gyülevész, vásáros tömeg, de hirtelen orkán támadt. Egy fehér galamb repült a házra, melyben Krisztus vert csapata várakozott. Egyszerre tüzes nyelveket vert föl a piac porából a szél. A nép megdöbbent s menekülésre gondolt.

A házból pedig kilépett Jézus egyik tanítványa. Szent glória fénye övezte a fejét s szíve tele volt bátorsággal. Beszélt és csodálatos, új igazságokat mondott.

-Oh, tömeg, te miattad szerencsétlen a Föld minden emberlakója. Megfeszíted az apostolaidat, a messiásaidat s csak azokat emeled föl, kik balgaságodnak nyelvén tudnak szólani. És nem csupán a jókat teszed így boldogtalanokká, tömeg, de boldogtalanná teszed önmagad. Hirdetem nektek: Krisztus akarja, hogy ûzessék el már végre a boldogtalanságot a Földrõl.

Az emberek a piacon nézegettek egymásra s nem értették a tanítvány beszédét. A galamb felröppent a magasba, eltûnt s jött a második tanítvány:

-Szabadságot hirdetek nektek: ne tûrjétek a szolgaságot, melyben századok óta senyvedtek. Ti különbek vagytok leigázó uraitoknál. Mindannyian egy atyának a fiai vagyunk. Hazugok a ti álprófétáitok, mézes beszédük méreg. Csak azért szólnak barátsággal, hogy ti szolgák maradjatok. Hazugok a papok, az írástudók, a farizeusok, a prokonzulok, a római katonák, a görög bölcsek, a vámszedõk. Egy igazság van: az Élet, s hogy nem szabad nyomorgó embernek élni a Földön.

Erre már a koldusok is röhögtek a nép sorában. Egy-két római rabszolga a hasát fogta nevettében. És az egész nép vidáman morajlott. Hogy milyen bolondok is ezek a zavart Jézus-fiak.

Jöttek, egymásután, Krisztus fölbátorított csapatából. Gyönyörû, új szent igék hagyták el ihletett szájuk sövényét. Volt közöttük, ki új zsoltárokat is mondott.

A tömeg hallgatta õket, mint a bolond Tháreszt szokta.

Azonban volt a tömegben néhány farizeus s gazdag libertinus, kiknek értelme befogadta a tanokat. Ezeket kegyetlen karmú rémület fogta meg. Hát csakugyan eljött volna  a Szentlélek? Éppen Jakab apostol beszélt arról, mint fosztják ki a gazdagok a népet.

Egy farizeus emelvényt állíttatott nyomban. Fölugrott és rikácsolva szónokolt:

-Oh, nép, fölséges, imádott nép, szólok hozzád. Csakugyan eljött ama Szentlélek, kirõl az eszelõsök beszéltek. De mink  teltünk meg az õ kegyelmével és nem õk. Ezek bolondok, kik veszedelembe vinnének titeket. Õsi vallásaitokat, szent erkölcsiteket, hazáitokat gyalázzák e hazátlan bolondok. Ti tudjátok, hogy mi jó uraitok vagyunk. Íme, kihirdetem nektek, hogy kertemben sok tömlõben nemes borok várnak. Kannáját is megtöltheti belõle mindenki. Gyertek, a vásár bajai, az orkán s a sok bolondság után vigadjatok.

E beszédet megértette a legidegenebb országból való vásáros is és pillanatok múlva üres piac ásított Jézus örök átkú gárdájára."

Ma már csak kevesen tudják, hogy Ady több pesti és vidéki lapnak tárcanovellákat is írt, és ezek idõrõl idõre kötetekben is megjelentek. Novelláinak száma a háromszázat is meghaladja. 1910-ben kiadott „ Így is történhetik” címû novelláskötetében megírja, hogy ez a könyv „kisded históriák véletlen találkozása… verseim elégedetlenkedtek, kikívánkoztak a líra fegyházából s távoli mezõket akartak látni a mások szemein át…, de egy kis hetvenkedés is bántott: megmutatni, hogy ilyeneket is tudok, ha  akarok.” A kötet elõszavában még ott tündöklik egy felejthetetlen mondata: „hiszen alapjában semmi sem történik ezen a világon, csak amit érzünk…”

Ezeket a novellákat – költõi prózákat – olvasva jó, ha gyakran megállunk:  idõ kell rá, hogy átéljünk és élvezzünk a történetek tartalmától függetlenül is azt, ahogy ez a költõ-zseni prózában is milyen varázslatokra képes. Fényes világot tud vetni mindenre, ami az útjába, a szeme ügyébe akad, vagy amit nekünk, olvasóknak álmodott. Ezt a kis  novellát nem csak a Pünkösd ünnepe okán válogattuk ki olvasóinknak, és nem csak azért, mert ez évben van Ady Endre halálának centenáriuma. Nem nehéz rájönni: ebben a kis novellában benne van minden emberi gyarlóságunk, tudatlanságunk, mohóságunk és még az is, hogy milyen könnyû  befolyásolni minket, tömegeket. Nem csak egykor, Jézus feltámadását követõen egy novellában, hanem tegnap, tegnapelõtt, és ma is, amikor már idõtlen idõk óta, a mi Pünkösdünkön az Õ feltámadását ünnepeljük…

R. V.

Megosztás