1. Ételszentelés
A 10. század óta ismeretes szertartás Húsvét vasárnapján a húsvéti ételek, sonka, bárány, kalács, tojás, bor megszentelése a templomban. Szentelményeknek nevezzük azokat a tárgyakat, melyek szentelés vagy áldás révén hétköznapi használatukból kiemelõdve természetfeletti célokra alkalmasak. A húsvéti ételek sorában a bárány Jézust jelképezi, a tojás az élet, az újjászületés szimbóluma. A szentelt ételeknek mágikus erõt tulajdonítottak, számos hiedelem fûzõdik hozzá. A húsvéti kalács morzsáját a tyúkoknak adták, hogy sok tojást tojjanak, vagy megõrizték, s nyáron a verebek kártevése ellen kereszt alakjában meghintették vele a gabonaföldeket, de ismeretes olyan is, hogy tûzbe vetették, hogy a túlvilágiaknak is jusson a szentelt ételbõl. A szentelt sonka csontját kiakasztották a gyümölcsfára, hogy sokat teremjen. A húsvéti szentelt tojáshoz kapcsolódó hagyomány, hogy egy-egy tojást ketten ettek meg, hogy ha eltévednek, jusson eszükbe, kivel ették a húsvéti tojást.
2. Köszöntõ
A köszöntõ nem más, mint naptári ünnepek alkalmával énekelt vagy elmondott vers, rigmus illetve prózai jókívánságmondó szövegek. Szórványosan ismertek húsvéti köszöntõszövegek vagy szerencsekívánó mondókák, melyekben jókívánságok, varázsigék bújnak meg. Kedves mondóka Békés megyébõl: „Egészségére váljon, haja nagyra nõjön! Ám a mai értelemben ismert locsolóversek nem népi eredetûek.
Szépen kérem az anyját
Adja elõ a lányát,
Hadd locsolom a haját!
Hadd nõjõn nagyra,
Mint a csikó farka:
Még annál is nagyobbra,
Mint a Duna hossza!
Szabad-e locsolni?
3. Húsvéti locsolás
Termékenységvarázsló jellegû népszokás, õsi katartikus rítus keresztényesített formája. Eredetének egyházi magyarázata részint a keresztelésre utal, részint pedig arra a legendára, amely szerint a Jézus feltámadását hirdetõ jeruzsálemi asszonyokat locsolással akarták volna a zsidók elhallgattatni, ill. a Jézus sírját õrzõ katonák vízzel öntötték le a feltámadás hírét vivõ asszonyokat. A locsolkodás mai formája, a gyermekek locsolkodása szagos vízzel, rövid versikék kíséretében, adománykérés céljából újabb keletû városi szokás. Húsvéthétfõt szokás vízbevetõ, vízbehányó hétfõnek is nevezni. Ezen a napon Szeged vidékén a bandákba verõdött legények a lányokat a kúthoz hurcolták, ahol egész vödör vízzel öntötték le õket, megelõzve nehogy kelésesek legyenek. Az Ipoly mentén szervezetten történt a húsvéti locsolás, öntözködés. A legények már vasárnap este tojást szedtek a lányos házaktól. Másnap reggel, elõre megbeszélt helyen szalonnát kaptak, és ott tojásrántottát készítettek és elfogyasztották. A tojáshéjakat annak a lánynak az ablaka alá szórták, akire haragudtak valamiért. Ezután indultak el locsolni. A lányok igyekeztek elbújni, akit megtaláltak, azt a kúthoz vitték és vödörszám hordták rá a vizet. Azok a fiúk, akiket nem vettek legényszámba elõször a keresztanyjukhoz mentek, akit az ott kapott vízzel meglocsoltak, jutalmul 8–10 hímes tojást kaptak. Ezután mentek a rokonok, szomszédok lányaihoz. A legények locsolását a lányok húsvéthétfõ délutánján tojásokkal viszonozták. Hagyomány volt, hogy kedden a lányok locsolták a legényeket.
4. Húsvéti korbácsolás
Dunántúlról ismeretes népszokás. Fejér megyében a fûzfavesszõbõl négyszögûre font korbácsot sibának nevezik. A korbácsot készíthették 4, 6, 8, 9 szálból. Korbácsfonás elõtt egy szál vesszõ vastagabb végét késsel bevágták, majd a hüvelykujj körmével végighasították. Hogy hajlékonyabb legyen, a kés élével kikaparták a kettéhasított vesszõ belsejét. Miután kiválogatták a fonáshoz megfelelõ vesszõket, a felsõ, vékony végeiket összeillesztették, az alsó, vastagabb végeiket pedig egyenlõ hosszúságúra vágták, majd a korábban kettéhasított vesszõvel beteketék. Egy gyerek vagy egy másik felnõtt megfogta a készülõ korbács vastagabbik végét, majd a korbács készítõje összefonta a vesszõket. Miután elkészült, csomót kötöttek a korbács végére. A kisfiúk számra édesapjuk vagy nagyapjuk fonta a korbácsot. A legények húsvéthétfõn ezzel csapkodták meg a leányokat, közben ezt mondogatva:
Keléses ne légy,
Bolhásos ne légy,
Esztendõre frissebb légy!
A lányok a sibára szalagot kötöttek, borral vagy piros tojással kínálták a legényeket. A Felföldön és a szlovák–magyar lakta területeken ismert szokás a suprikálás, amikor a lányok korbácsolják meg a húsvéti locsolást végzõ legényeket.
5. Komatálküldés
Húsvét hétfõjén és húsvét vasárnapját követõ vasárnap, azaz fehérvasárnap volt szokás a komatálküldés. Ez a szokás komálás, mátkálás, vésározás néven is ismert. Az Ipoly mentén a leányok ilyenkor azoknak a legényeknek küldtek tojást, akik farsangkor táncba vitték õket. Az ajándékot személyesen vagy küldött által juttatták el a kiszemeltnek. A Dunántúlon az ajándékot ünnepélyes formában, vers, mondóka vagy dal kíséretében adták át:
Komatálat hoztam
Föl is aranyoztam
Koma küldi komának
Koma váltsa magának.
6. Hímes tojás
A Húsvét legmeghatározóbb jelképe a húsvéti tojás, hímes tojás, írott tojás, piros tojás. Ez a húsvétra ajándékozott díszített tojás a Húsvéttal, mint egyházi ünneppel szoros kapcsolatban van, az egyházi szimbolika szerint a sírjából feltámadó Krisztust jelképezi. A tojás díszítése azonban a keresztény gyakorlatnál korábbi, több formája ismeretes,jellemzõ módja a hímzés, batikolás. Ahhoz, hogy a fõtt vagy kifújt tojásra mutatós mintát tudjunk készíteni, szükség van egy ún. írókára, mely nem más, mint egy pálcára erõsített fémcsövecske. Ezt a pálcát mártogassuk bele forró méhviaszba, majd segítségével írjuk rá a mintát a nyers vagy fõtt tojás felületére. A megmintázott tojást áztassuk festéklébe. Utolsó lépésként kaparjuk le a méhviaszt, s máris láthatóvá válik a motívum.
7. Tojásjátékok
A húsvétot a böjt végeztével és a szép idõ beköszöntével vidámság is jellemzi. Világszerte elterjedtek a tojásjátékok. A tojásgurítás egy szabadtéri játék. Általában egy helység melletti magaslatról, dombról gurították le a tojásokat, amelyeket a lent összegyûltek elkapkodtak.
Vicces játék a tojásösszeütés, melyet fõleg fiúgyermekek játszottak a locsolkodás során összegyûjtött zsákmánnyal. Két szemben álló játékos kezébe fogott tojással igyekszik eltörni a másik tojását. A játéknak több változata ismert. Játszható úgy is, hogy az egyik játékos a kezében lévõ pénzzel igyekszik a másik tojását betörni és így az eltört tojást megszerezni, de játszható festet, hímes, keményre fõtt vagy csokoládétojással is. Csalni is lehetett fából, mészkõbõl, gipszbõl készült mûtojással. Szórakoztató húsvéti játékok még a tojáskeresés, a tojástánc és a tojásfutás is.
A Húsvét azon ünnepek egyike, melyben a keresztény ünnepi szokások jól keverednek a néphagyománnyal. S bár manapság kevés helyen járnak a locsolkodó fiúk házról házra, érdemes az ünnepet újraértelmezve, a hagyományokat továbbörökíteni, s megmutatni, megtanítani gyermekeinknek ezek szépségét, jelentését. Próbáljuk ki otthon a siba készítését, tojásírást, majd játsszunk a szabadban közösen tojásgurítást vagy tojásösszeütést.
Jó móka lesz, s feledhetetlen emlék az egész családnak.
Sulinet
w
