Röviden összefoglaljuk azok számára, akik – akár történelmi vagy kulturális tudásuk gyarapítására is – szeretnének tisztán látni:
A zsidó húsvét
Kivonulás (exodus): Izrael népe sok-sok éven át egyiptomi szolgaságban sínylõdött, amikor csapások sora sújtotta az országot. Az utolsó éjszakán egész Egyiptomban szörnyû esemény zajlott: meghalt minden hímnemû elsõszülött, úgy ember, mint állat. Minden egyiptomi tudta, hogy a zsidók Istene hozta e szörnyû csapást a népükre. Mégpedig azért, mert a fáraó nem akarta elbocsátani a zsidó népet.
Még éjszaka hívatta a fáraó Mózest és Áront: „Induljatok, menjetek ki az én népem közül Izráel fiaival együtt, menjetek és tiszteljétek az Urat, ahogyan kívántátok!" Körülbelül hatszázezer férfi indult el gyalogosan, asszonyokkal és gyerekeikkel együtt. Hajtották magukkal az állataikat is és sok évi vándorlás után elérkeztek Kánaánba, az isteni ígéret földjére.
A Pászka (arámul), pészah (héberül) ünnepe.
A neve arra utal, hogy amikor Jahve átvonul Egyiptomon, Izrael fiainak házai mellett elhalad. A bárányokat az elsõszülöttek megváltására öli meg Izrael, az ajtófélfákra és szemöldökfára kent vért látva a pusztító angyal kikerüli a házaikat. A keserû saláta az egyiptomi szolgaság jelképe. A sietség a magyarázata a kovásztalan kenyérnek és az úti öltözetnek. Ez az a nap, amit az Úr rendelt, hogy megmentse népét az egyiptomi szolgaságból. Errõl az éjszakáról azután mindig meg kellett emlékezniük, Istent dicsõítve, aki õket megszabadította.
A pészah ünnep elsõ napja az Egyiptomból való kivonulásra, utolsó napja pedig a tengeren való átkelésre emlékeztet, amikor a zsidók száraz lábbal átkeltek a Vörös-tengeren.
Az ünnephez két nagyon fontos szokás is kötõdik. Az elsõ a kelt tészta evésének és tulajdonlásának tilalma az ünnep nyolc napja alatt, ami jelent minden liszttel készített élelmiszert, amit nem a pészáchi elõírásoknak megfelelõen készítettek el. Ehhez kötõdik az elsõ nap kötelezõ macesz vagy pászka evésének kötelessége, ami lisztbõl és vízbõl készített, keletlen tésztaféle.
A másik fontos szokás az elsõ este (vagy a diaszpórában elsõ két este) tartott szédereste. Az este során elmesélik az egyiptomi kivonulás csodás történetét, ahogy azt a Biblia és a hagyomány elbeszéli. Ez az este mindenki számára fontos tanulási lehetõség, de ilyenkor fõleg a gyerekekre figyelnek és õket próbálják bevonni a beszélgetésbe.
A keresztény húsvét
Jézus tanítványaival erre az ünnepre érkezik Jeruzsálembe.
"Közeledett a kovásztalan kenyér ünnepe, a húsvét. A fõpapok és az írástudók keresték a módját, hogyan ölhetnék meg õt. Féltek ugyanis a néptõl." (Lk 22, 1-2)
Csütörtökön, az utolsó vacsorán, Jézus elbúcsúzik tanítványaitól, megalapítja az Oltáriszentséget, megjövendöli szenvedését és átadja a reményt, hogy újra találkoznak majd. Éjszaka a Getsemáné kertben, az Olajfák hegyén elfogják, majd hajnalra a fõpapok elérik Pilátusnál, a római helytartónál, hogy halálra ítélje. Jézust pénteken keresztre feszítik, majd halála után egy sírboltba helyezik. Eltelik a szombat, amikor a zsidók semmilyen tevékenységet nem végezhetnek. Ezért asszonyok csak vasárnap hajnalban indulnak a katonai õrizet alatt álló sírhoz, hogy az elõírt szokások szerint megkenjék a testet. De Õ nincs ott – feltámadt!
Húsvét a keresztények legnagyobb ünnepe, hitük alapja.
A katolikusok Jézus Krisztus feltámadását már szombaton este ünneplik együtt a templomban.
A szertartás elemei, szimbólumai:
a fényünneplés, tûzszentelés – A tûzszentelés szertartása, a húsvéti gyertyának és a hívek gyertyáinak meggyújtása, valamint a templom teljes kivilágítása jelzik Krisztus világosságának szétáradását. A föltámadt Krisztus életének jelképe.
az igeliturgia, az olvasmányok – 7 ószövetségi olvasmányt, szentleckét és evangéliumot olvasnak fel húsvét vigiliáján, elõestéjén
a keresztvíz megáldása – A jelenlévõk (kezükben égõ gyertyával) megújítják keresztségi fogadalmukat, a pap szenteltvízzel meghinti õket. A megszentelt keresztvizet lehetõleg meg kell õrizni az egész húsvéti idõ alatt, és ezt kell használni kereszteléseknél.
a húsvéti örömének – a húsvéti öröm kiáradása a mennybõl a földre, az Egyházra, a konkrét közösségre.
Ez a húsvét igazi jelentése, elõzményei. Bár valóban van szó leölt áldozati bárányról, Jézust is szokták ehhez hasonlítani, de nyusziról – nyusziról aztán egy szó sem esik. Sem csokiból, sem másból.
SzK
(Több forrásból)
