A magas létszámra való tekintettel nem a St. Stephanus katolikus templomban tartották meg a misét, hanem a nagy befogadó terû Brettachtalhalleban. Nohanowitsch plébános úr kihangsúlyozta, hogy a megpróbáltatásokban is, a mai körülmények között is jó lenne,ha az ember ember tudna maradni. Ehhez szükség van a megértésre, egymás iránti nyitottságra, egymás elfogadására. Ennek szép példája a Bretzfeld-Budaörs között fennálló 30 éves barátság.
A Lyra Dalkör német és magyar nyelven is elõadott egyházi énekét a közönség velük énekelte.
Kiritog nem múlhat el felvonulás nélkül Ez alkalommal is az egykori budaörsiek, és most már a leszármazottaik is felöltötték a régi viseletet. Igazán megható volt, ahogy vonultak a Budaörs táblával, kicsik és nagyok. Az asszonyok hátán a Hutschepingl, a vászonkendõ, benne a kosár. A férfiak csizmában, a kezükben héberrel (borlopó) Ott láttam közöttük Osztfalk Tónit is, aki legényke volt az elûzetés idején, és ez év áprilisában hazajött Budaörsre, hogy szülõföldjén ünnepelje a 88. születésnapját.
Achim Knüller, a Budaörser Heimatverein elnöke külön üdvözölte Schmidt Mátyást, kinek elévülhetetlen érdemei vannak a partnervárosi kapcsolat létrejöttében. Schmidt úr, a mindig barátságos Motzi, betegen is eljött, hogy találkozzon honfitársaival. Az elnök úr méltatta Norbert Riedl érdemeit, a Heimatvereinben kifejtett töretlen munkáját. Oklevelet és ajándékot nyújtott át részére.
A délutáni program ötletes és szórakoztató eseménye a Gemeindespieles (közösségi játékok) volt. A vállalkozó szellemû jelentkezõk egy térképet, és egy szabályleírást kaptak, mely szerint nyolc állomást kellett végigjárniuk. Azokon fiatalok és idõsebbek várták õket, valamennyien nagyon barátságosak voltak és egy igazolópecsétet adtak a játékosoknak. Hogy mennyire jóindulatú volt ez a verseny, az bizonyítja, hogy az elsõ állomáson helyi specialitást, hagyma-és almás lepényt kellett kóstolni. A Budaörs Heimatmuseumban, miután megtekintették a játékosok, kérdésekre kellett választ adni. Például: milyen színû volt régen az asszonyok harisnyája, vagy melyek voltak a legfontosabb gyümölcsök Budaörsön. A Jugendhausban Bretzfelddel kapcsolatos keresztrejtvényt várta az érkezõket. A Városházán fûszernövényeket kellett felismerni, a sportpályán egyszerû ügyességi feladatok voltak, a szökõkútnál elénekelték az „Az a szép..” címû nótát, ami a kintiek körében nagyon népszerû. Állíthatom, hogy mindenki nyertes volt, aki elvégezte a feladatokat.
„Menetközben” elkészült két közösségi alkotás, pontosabban festmény, amelyre a résztvevõk tetszésük és tehetségük szerint bármit festhettek. A két mû az est folyamán még szerepet kapott. Martin Piott és Wittinghoff Tamás polgármesterek a kõ- papír – olló játékkal döntötték el, hogy melyik kép marad Bretzfeldben és melyiket viszik Budaörsre.
Budaörsi ízekrõl a Friedmann Ház csapata gondoskodott. A németek körében oly népszerû bográcsgulyás és lángos mind elfogyott.
Közben az „itteni és az otthoni” zenekarok vidáman muzsikáltak, sokan táncoltak, mások beszélgettek. Aztán egyszer csak Piott polgármester a mikrofonhoz állt és egy énekes társával egyszerû dalocskát adott elõ, melynek a refrénét –Ciao Amore – hamarosan azok is énekelték, akik akkor hallották elõször ezt a nótát. Az emberek felálltak az asztaloknál, megfogták és felemelték egymás kezét, ütemesen hajladoztakjobbra-balra. A fiatalok a mobiljukkal tették ugyanezt. Amikor vége lett a számnak, kirobbanó örömrivalgás fogadta a polgármester úr elõadását.
Az eseménydús est látványos tûzijátékkal zárult.
Vasárnap a reggeli órában búcsút mondtunk házigazdáinknak, akik a buszhoz kísértek. Eljöttek a traktorosok is. A Lyra búcsúdala könnyeket csalt többünk szemébe. A busz ablakából visszatekintve még láttuk, hogy vendéglátóink zsebkendõikkel integettek.
Buszvezetõinknek köszönhetõen az esti órákban épségben hazaértünk.
s.k.
