Az elsõ busz a Lyra Dalkör –és a Bretzfeld Baráti Társaság tagjaival már 16-án, csütörtök este megérkezett. Vendéglátóink már vártak a Városháza elõtt. Öröm volt viszontlátni egymást. A mi házigazdáink, Helga és Andreas Gozolits rendkívül kedves, barátságos emberek. András budaörsi gyökerei kapcsán egyszerre sok mondanivalónk lett egymás számára.
Elsõ közös programunk péntek délelõttjén a bretzfeldi általános iskola színtere volt. Nagyarányú bõvítés és a 21. századnak megfelelõ felújítás zajlik a 10 osztályos, szakképzést is nyújtó intézményben. Csoportunkat az igazgató úr is köszöntötte. Büszkén mondta, hogy nagyszülei a magyarországi Ágfalváról származtak.
Majd átvonultunk a Brettachtalhalléba, ahol a 30 év fontosabb eseményeirõl szóló újságcikkek, fotók bemutatásával gazdag kiállítást tekinthettünk meg. Az elsõ tablón Fehérváry Jánost és Herbert Sickingert láthattuk, amint aláírták a testvérvárosi szerzõdést. Már ekkor sok kedves ismerõs talált egymásra. Ezen a helyszínen választhattunk a büféasztalokról a finom falatokból, italféleségekbõl.
Ezután buszos kirándulást tettünk a környéken és ismerkedtünk a térség szõlõtermesztésével, borkultúrájával, annak múltjával és jövõjével. Számos új telepítéstû ültetvényt láttunk a környezõ dombokon. „Mindenfele szõlõsorok voltak” –mondta nekem régen egy budaörsi asszony. Ez most Bretzfeld vidékére igaz. A waldbachi Kilian Kirche megtekintése azt hiszem, mindannyiunk számára emlékezetes marad. A rokonszenves lelkésznõ, aki 22 éve szolgálja az evangélikus gyülekezetet, nagy szeretettel mesélt a templom történetérõl. Az elsõ építkezés 1300 körül kezdõdött, aztán többszöri átalakítás, bõvítés folytán a korok szinte valamennyi stílusát magán viseli. Búcsúzóul a Lyra Dalkör a Dona Nobis Pacem címû egyházi éneket dalolta, és többen velük énekeltek.
Majd a Weibler család több lábon álló gazdaságát látogattunk meg. Elsõ a szõlészet – borászat, 30 hektáron termelnek, a bort maguk értékesítik. Az állattenyésztés a következõ „láb”. 300 növendék bikát tartanak eladásra. A trágyából, zöldhulladékból biogázt nyernek, aminek egy részét gabonaszárításra használnak, a többit eladják. És emellett még rendezvényszervezésre is van teljesítõképességük és energiájuk.
Fent a hegyen a „Hét tölgy” vendéglátóhelyen kávéval, süteménnyel vártak. Onnan csodás kilátás nyílt a környékre. Itt ismerkedtünk meg a bioenergia faluval, amelynek lakói 2009 óta maguk állítják elõ a szükséges energiát. Ez igen!- mondtuk.
Az esti ünnepségnek három csinos borkirálynõ volt a háziasszonya.
Martin Piott Bretzfeld polgármestere elõször megköszönte azt a fogadtatást, amiben Budaörsön volt részük. A szabadság és a béke a mai fiatalok számára már természetes. – mondta. Hálás azoknak, akik 30 éven keresztül ápolták a két település között létrejött,határokon átívelõ barátságot. Hundertwassert idézte: “Aki nem tiszteli a múltat, elveszti a jövõt, aki a gyökereit elpusztítja, nem tud növekedni.”
Wittinghoff Tamás Budaörs polgármestere a barátság megkötésének kezdetét idézte fel. A jövõben az a feladat, hogy stabilizáljuk és töltsük meg új tartalmakkal ezt a kapcsolatot. –mondta. –Menjünk tovább ezen az úton.
A két polgármester Bretzfeld község aranykönyvében aláírásával megerõsítette a 30 éve megkötött barátság-szerzõdést.
A jó hangulatról a zenekarok és a Lyra dalkör gondoskodott. A vállalkozó szellemû traktoros csapat egy-egy párnát kapott ajándékba, hogy legközelebb, ha újból útra kelnek, akkor legyen mire lehajtani a fejüket.
A jó bor az, amit a barátaival iszik meg az ember. – jelentette ki a borkirálynõ, és ezzel mindenki egyetértett.
(folytatás következik)
s.k.
