Mindig is azt tapasztaltam munkám során, hogy a nõknél a szívinfarktus tünetei mások, mint a férfiaknál. Tudtad, hogy szívinfarktus esetén a nõknél nagyon ritkán fordulnak elõ olyan drámai tünetek, mint a férfiaknál? Olyan, mint a mellkasban hirtelen jelentkezõ szúró fájdalom, az erõs izzadás, a nyomás a mellkasban, a hirtelen földre esés, ahogy a mozikban gyakran láthattuk – ezek a férfiaknál kezdõdõ szívinfarktus jellemzõi. És itt következik az a leírás, amiben egy nõ pontosan leírja a vele történeteket.
"Egy nap, körülbelül este fél 11-kor szívinfarktusom volt, minden elõzetes tünet nélkül. Nem volt semmi elõzetes trauma, ami jelezte volna, hogy mi következik. Kellemes, meleg környezetben üldögéltem egy hideg estén a cicámmal az ölemben, a barátom által küldött érdekes történetet olvasva, és éppen az járt az eszemben, hogy igen, ez az igazi élet, ülni a puha karosszékben, a lábaimat a puffon pihentetve. Egy perccel késõbb szörnyû gyomorfájdalmat éreztem. Olyat, mint amikor sietve bekapsz egy falat szendvicset és innod kell rá, mert úgy érzed, hogy egy golflabdát nyeltél le, ami nagyon lassan halad lefelé a nyelõcsöveden és ez nagyon kellemetlen. Úgy érzed, hogy nem kellett volna lenyelni olyan gyorsan, tán jobban meg kellett volna rágni, és innod kell rá, hogy lemenjen a falat. Ezeket a tüneteket éltem át, csak ott volt a probléma, hogy nem ettem semmit öt óra óta. Amikor ez az érzés alábbhagyott, akkor a gerincemen apró nyomó érzés szaladgált végig, felgyorsulva fel-alá, majd elérte a szegycsontomat. Ez a furcsa érzés feljött egészen az torkomon át és az állkapcsomban kulminált. Aha! Most már tudtam, hogy mi történik, mindannyian hallottunk vagy olvastunk róla, hogy az állkapocsban érzett fájdalom a szívinfarktus elsõ tünete. Azt mondtam a macskámnak és magamnak "Édes Istenem, azt hiszem, szívinfarktusom van!" Levettem a lábam a puffról, a macskát kiengedtem az ölembõl, próbáltam tenni egy lépést, de elestem. Azt gondoltam magamban, hogyha ez szívinfarktus, akkor nem kellene egy lépést sem tennem a telefonig, de ha nem teszem, akkor senki nem fogja tudni, hogy segítségre van szükségem, és lehet, hogy egy perc múlva már nem tudok megmozdulni sem. Ezért óvatosan felemelkedtem és lassan, a szék karfájára támaszkodva átmentem a másik szobába és hívtam a sürgõsségi telefonszámot. Mondtam, hogy szerintem szívinfarktusom van, egyre erõsödik a nyomó fájdalom a szegycsontom alatt és kisugárzik az állkapcsomba. Nem voltam hisztérikus, sem ijedt, higgadtan közöltem a tényeket. Azt mondta a mentõs, hogy azonnal küldi a rohamkocsit. Kérdezte, hogy a bejárati ajtó közel van-e hozzám. Ha igen, akkor nyissam ki az ajtót, és feküdjek le a földre egy olyan helyre, ahol a mentõsök azonnal meglátnak, ha bejönnek. Én mindezt megtettem, kinyitottam az ajtózárat, lefeküdtem a földre, majd elvesztettem az eszméletemet. Semmire nem emlékszem, ami ezután történt. De tény, hogy a mentõsök bejöttek, megvizsgáltak, rátettek a hordágyra és hívták az ügyeletes kardiológiát. Egy kicsit már magamhoz tértem, amikor megérkeztünk a kardiológiára. Az ápoló fölém hajolt és kérdezett valamit, valószínûleg azt, hogy vettem-e be valamilyen gyógyszert, de nem voltam képes felfogni a szavak értelmét, nemhogy válaszolni tudjak. Újra elaludtam, és nem ébredtem fel, csak azután, amikor már minden megtörtént: a kardiológus riasztása, aki már várt a kórházban, hogy újraindítsa a szívemet, amely idõközben leállt, és aki a stentet (értágítót) behelyezte az aortámba.
Hogy miért írtam le mindezt ilyen részletességgel? Azért, mert azt szeretném, ha mindenki megismerné azt, amit én elsõ kézbõl tapasztaltam.
Szeretném, hogy tudd, hogy mit kell tenned, amikor valami nagyon furcsa megy végig a testedben. Ezek nem a szokásos, férfiakra jellemzõ tünetek, de valamiféle megmagyarázhatatlan érzések történnek (ez mindaddig megmagyarázhatatlan volt, amíg a mellkasomba és az állkapcsomba fel nem ment a fájdalom). Állítólag sokkal több nõ hal meg elsõ és egyben utolsó szívinfarktusában, mint férfi, mert a nõk nem ismerik fel, hogy szívinfarktusuk van, gyomorpanaszokra gondolnak, bevesznek valami savlekötõ vagy gyomorrontás elleni gyógyszert és lefekszenek aludni, abban a reményben, hogy reggel jobban fogják magukat érezni. Csakhogy nem ez történik velük… Kedves barátnõim, a ti tüneteitek lehet, hogy nem ugyanolyanok lehetnek, mint az enyémek, de én azt javaslom, hogy mindig hívjátok az ügyeletet, ha bármi olyan kellemetlen érzést tapasztaltok, amit azelõtt sohasem éreztetek. Sokkal jobb, ha esetleg feleslegesen jönnek ki, minthogy késõ legyen.
Ilyenkor, ha van rá lehetõséged, vegyél be egy aszpirint. Az idõ nagyon fontos tényezõ. Soha ne próbálj kocsiba ülni és elvezetni az ügyeletre, mert saját magadra és másokra is veszélyt jelentesz. Azt se hagyd, hogy pánikba esett férjed vigyen az ügyeletre, mert ahelyett, hogy az útra figyelne, azt nézi, hogy mi van veled. Ne hívd az orvosodat, mert õ nem tudja, hol laksz, s ha mindez éjjel történik, úgysem éred el, napközben pedig az asszisztense úgyis azt fogja mondani, hogy hívd a mentõket. Az orvosnak nincsenek a kocsijában azok az életmentõ eszközök, amelyekre ilyenkor szükség van. A mentõknél van oxigén, amire neked azonnal szükséged van. Az orvosodat késõbb úgyis tájékoztathatják az állapotodról.
Ne gondold azt, hogy amit érzel, az nem lehet szívinfarktus, hiszen jó a koleszterinszinted. Kutatások bizonyították, hogy a magas koleszterinszint nem okoz szívinfarktust (hacsak nem nagyon magas az érték, ás ráadásul magas vérnyomással is társul). A szívinfarktus oka a hosszan tartó stressz és a szervezetben zajló gyulladás. A fájdalom az állkapocsban felébresztheti benned a gyanút! Szeretném, hogy óvatosak és felkészültek legyetek, ha veletek is megtörténik mindez. Minél többen tudunk errõl a betegségrõl, annál nagyobb az esélyünk a túlélésre."