Visegrádi visszavonultságában idejét filozófiai és más tárgyú mûvek tanulmányozásába fektette, angol nyelven. (Görgey 70 évesen tanult meg angolul.) Mégis legnagyobb örömét a kertészkedésben lelte. Testvérének szentgyörgypusztai birtokán, barátai által csak "Bulgáriának" nevezett virágzó kertészetet alakított ki.
A megítélése körüli viták már életében elkezdõdtek, ugyanis sokan Kossuth vádjával egyetértve, árulónak tartották. Ezek az emberek sokszor szerveztek tüntetést háza elé és megdobálták azt, megkeserítve az agg tábornok életét. Az utolsó éveiben gyakran betegeskedõ hadvezér 98 éves korában, 1916. május 21-én, Budavár bevételének napján hunyta le örökre szemét.
Koporsóját a Magyar Nemzeti Múzeumban ravatalozták fel. A Kerepesi úti temetõben a gyászszertartás után a honvédmenház veteránjai tisztelegtek sírjánál, majd átbotorkáltak Kossuth síremlékéhez, hogy ott is leróják kegyeletüket.
„A görgõi és toporci Görgey nemzetség mély megilletõdéssel jelenti, hogy nesztora és örök büszkesége, Görgey Artúr, magyar hazánk egykor nagy hadvezére, majd sokaktól méltatlanul félreismert, de mindig szeretõ, hûséges, önfeláldozó fia, folyó hó 21-ik napján, hajnali egy órakor, életének kilencvenkilencedik évében hosszú szenvedés után elhunyt. . . Csodálatos hõs volt a csatákban és tûrésben egyaránt. Sem az ellenségtõl kapott súlyos seb, sem a fájdalmasabb lelki sebek miatt jajszóra soha nem fakadt. Magasztos nyugalmát és holtig töretlen, derült, bátorságát, tiszta lelkiismeretébõl és Istenbe és a nemzet jövõjébe vetett rendületlen hitébõl merítette. "
A visegrádi ház (most Vár Szálló) akkor lenne méltó történelmi örökségéhez, ha legalább egy szobáját áldozná Görgey tábornok emlékének. Most csak a mellette felvezetõ széles lépcsõ közepén van egy szerény emléktábla, amely utal egykori lakójára.
(Több forrás felhasználásával)
